Szakító ok, ha a páromnak nincs rám ideje hétvégén?

Idősebb, tapasztaltabb korosztály véleménye is érdekel. A kapcsolatunk 2 és fél éve tart, 27 évesek vagyunk. Nem laktunk még együtt, összeköltözésre anyagi okokból csak idén ősztől lesz lehetőségünk.

Én egyedül lakom, ő a családjával. Tudom, hogy szeret, mert sok mindenből kiderül és mutatja is, de, mintha a prioritások mégsem egyeznének köztünk.

Minden nap találkozunk, erre kifejezetten van is igénye, de sokszor a munka és az otthoni teendők miatt hét közben szinte csak aludni járunk össze, plusz azt megelőzően van egy óránk egymásra.

Hétvégén a jelenlegi felállás szerint szintén csak az elalvás előtti 1-2 óránk van meg együtt, amibe a fürdésen, evésen, egy kis beszélgetésen kívül más nem is fér bele. Nem arra van igényem, hogy drága helyekre járjunk, hanem szimplán csak arra, hogy együtt legyünk, ketten.

Neki és a családjának van egy kis hétvégi tanyája földdel, veteményessel, ők ha jön a jó idő, tavasztól őszig ott vannak minden! szombaton, kora reggeltől este 7-8 óráig is. Persze mindig hív, hogy én is menjek, ott tudunk "együtt" lenni, és szoktam is vele menni 2-3 hetente, de igazából ott együtt lenni nem tudunk, kettesben. Nagymamája és anyukája is ott van egész nap, így tulajdonképpen nem ketten vagyunk, és nem is egymásra figyelünk, hanem, míg ő csinálja a saját dolgát, én a szüleivel töltöm együtt a nap 2/3-ad részét. Ketten lenni = az elalvást megelőző 1-2 óra, mikor nálam van.

Vasárnap kora reggel elmegy tőlem, (templomba jár), aztán otthon takarít, olvasgat egy kicsit, ilyesmik, délután pedig egy barátjával jár el biciklizni. Hozzám este esik oda, mikor már vagy fáradt, hogy bármit is csináljunk, vagy csak enni-aludni van idő.

Ez az évben fél éven keresztül így van, mert ezek a fix programjai. Korábban, míg nem biciklizett,addig tanult vasárnaponként szinte egész nap, (nyelvvizsga, tanfolyam munkához, stb.). Tehát tulajdonképpen ez így van a kapcsolatunk kezdete óta. A tanulást megértettem, az új barátjának örülök, hogy van társasága, de így én az életéből teljesen kiszorulok. Tudom, hogy szeret, de csak egy "esti csajnak" érzem magam mellette (nem szexuális értelemben!), aki csak arra jó, hogy együtt aludjon vele.

Én fújom fel, vagy tényleg gáz, hogy egyik hétvégén, sosem ér rá igazából arra, hogy egy délutánt velem kettesben is eltöltsön?

Hibába vannak ott a szombatok, olyankor igazából nem ketten vagyunk, hanem ő csinálja a saját kinti munkáját, én meg a szüleivel töltöm az időt.

Mi a megoldás? (Ő jelenleg gondolkodik rajta). Nem akarom eltiltani semmitől, de ezt már nonszensznek érzem, hogy így van berendezve az élete, hogy én a hétvégéibe csak az esti 1-2 órákra férjek bele.

Köszönöm, aki végig olvasta.