Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Szakító ok, ha a páromnak nincs rám ideje hétvégén?
Idősebb, tapasztaltabb korosztály véleménye is érdekel. A kapcsolatunk 2 és fél éve tart, 27 évesek vagyunk. Nem laktunk még együtt, összeköltözésre anyagi okokból csak idén ősztől lesz lehetőségünk.
Én egyedül lakom, ő a családjával. Tudom, hogy szeret, mert sok mindenből kiderül és mutatja is, de, mintha a prioritások mégsem egyeznének köztünk.
Minden nap találkozunk, erre kifejezetten van is igénye, de sokszor a munka és az otthoni teendők miatt hét közben szinte csak aludni járunk össze, plusz azt megelőzően van egy óránk egymásra.
Hétvégén a jelenlegi felállás szerint szintén csak az elalvás előtti 1-2 óránk van meg együtt, amibe a fürdésen, evésen, egy kis beszélgetésen kívül más nem is fér bele. Nem arra van igényem, hogy drága helyekre járjunk, hanem szimplán csak arra, hogy együtt legyünk, ketten.
Neki és a családjának van egy kis hétvégi tanyája földdel, veteményessel, ők ha jön a jó idő, tavasztól őszig ott vannak minden! szombaton, kora reggeltől este 7-8 óráig is. Persze mindig hív, hogy én is menjek, ott tudunk "együtt" lenni, és szoktam is vele menni 2-3 hetente, de igazából ott együtt lenni nem tudunk, kettesben. Nagymamája és anyukája is ott van egész nap, így tulajdonképpen nem ketten vagyunk, és nem is egymásra figyelünk, hanem, míg ő csinálja a saját dolgát, én a szüleivel töltöm együtt a nap 2/3-ad részét. Ketten lenni = az elalvást megelőző 1-2 óra, mikor nálam van.
Vasárnap kora reggel elmegy tőlem, (templomba jár), aztán otthon takarít, olvasgat egy kicsit, ilyesmik, délután pedig egy barátjával jár el biciklizni. Hozzám este esik oda, mikor már vagy fáradt, hogy bármit is csináljunk, vagy csak enni-aludni van idő.
Ez az évben fél éven keresztül így van, mert ezek a fix programjai. Korábban, míg nem biciklizett,addig tanult vasárnaponként szinte egész nap, (nyelvvizsga, tanfolyam munkához, stb.). Tehát tulajdonképpen ez így van a kapcsolatunk kezdete óta. A tanulást megértettem, az új barátjának örülök, hogy van társasága, de így én az életéből teljesen kiszorulok. Tudom, hogy szeret, de csak egy "esti csajnak" érzem magam mellette (nem szexuális értelemben!), aki csak arra jó, hogy együtt aludjon vele.
Én fújom fel, vagy tényleg gáz, hogy egyik hétvégén, sosem ér rá igazából arra, hogy egy délutánt velem kettesben is eltöltsön?
Hibába vannak ott a szombatok, olyankor igazából nem ketten vagyunk, hanem ő csinálja a saját kinti munkáját, én meg a szüleivel töltöm az időt.
Mi a megoldás? (Ő jelenleg gondolkodik rajta). Nem akarom eltiltani semmitől, de ezt már nonszensznek érzem, hogy így van berendezve az élete, hogy én a hétvégéibe csak az esti 1-2 órákra férjek bele.
Köszönöm, aki végig olvasta.
Felfújod.
Mi együtt lakunk. Mivel párom hétvégénként is dolgozik, ezért nincs több időnk nekünk sem.
Ettől még nagyon szép a kapcsolatunk.
Miért nem költöztök össze?
Én albérletben lakom, lakótárssal, hozzám eddig sem tudott jönni, most pedig már kiköltözőben vagyok onnan, és rendezzük be a frissen vásárolt lakást. Ősz elején lesz összebútorozás. Tudom, hogy el akar köteleződni velem, szóba szokott kerülni gyerekvállalás is. Elég fárasztó neki hét közben a dolgai után odahurcolkodni hozzám, mégis mindig megteszi, tudom, hogy fontos neki, hogy találkozzunk.
Hét közben olyan dolgai vannak, amikről "nem tehet", nem az a gond. Dolgozik, utána, ha a családnak segíteni kell, megteszi. Munka után én is bevásárolok, főzök, ezeket meg kell csinálni. Persze, ha összeköltözünk, talán hét közben több időnk lesz egymásra. De a hétvégéje akkor is így fog alakulni, ahogyan most, ha csak, valamiről nem hajlandó lemondani.
Az szakítóok lenne, ha igénye sem volna arra, hogy együtt legyetek. Bár az elgondolkodtató, hogy két és fél év alatt sem költöztetek össze. Pedig ha jól értem, előtte sem volt több ideje rád. Ahol te laksz egyedül, tulajdonképpen ő miért nem tudott odaköltözni?
Mi a párommal hasonló helyzetben voltunk, ezért nem is vártunk sokat, mert egyértelmű volt, hogy az a kapcsolat, ahol alig találkozunk, azt is csak kis időre hullafáradtan, nem kapcsolat. Ha az ember nagyon akarja, talál megoldást.
Az egyébként szép tőle, hogy a családjának segít, de erről el kell beszélgetnetek. Ha összeköltöztök és összeházasodtok, és még mindig a családja lesz az első, nem pedig te, arra á fog menni a házasságotok. Ha megérti, hogy onnantól a szüleinek háttérbe kell kerülnie, akkor nem gond.
Persze könnyen beszélek, az én családom szerint egyértelmű, hogy amikor egy pár együtt tervez, házasodik, onnantól ők lesznek egymásnak az elsők. Sokkal nehezebb olyan családban, ahol a szülők akár lelki terrorral kényszerítik az embert, hogy segítsen. De akkor tudnia kell a sarkára állni és nemet mondani.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!