Senki sem fog azért szeretni amilyen vagyok? L/22

Már általános iskolában és a gimiben is kigúnyoltak azért mert csendes vagyok. Mondhatni hogy jó tanuló voltam. Csak egy haverom maradt meg a gimiből akivel néha beszélek telefonon.

Nem tudom miért de 2 hónapnál hosszabb kapcsolatom még nem volt. De ezeket nem is nevezném kapcsolatoknak. Egy fiú akivel jól elvoltunk, nem tudom miért egyik pillanatról a másikra, csak kilépett az életemből.

Egy másik pasim meg úgy volt hogy nem is keresett napokig, ezért dobtam.

Most egy hete pedig találkoztam egy fiúval, de neki se voltam jó. 4 randi után dobott is, azzal az indokkal hogy túl komoly vagyok, mg túl jó vagyok hozzá. Különös amíg ismerkedtünk ő is csendesebb volt, úgy tűnt hasonlóak a tulajdonságaink amikor meg lerázott meg már komolytalanabb lett.

Ezért is feszengek a randikon, mert tudom hogy mindig csak a visszautasításokat kapom. Gondolkodtam már azon is hogy miért nem vagyok én jó senkinek, amikor nálam sokkal csúnyább belsejű lányok párra találnak. Különböző témákról ellehet velem beszélni, sok dologban jártas vagyok.

A sok csalódás miatt pedig ki sem ki sem mozdulok nagyon itthonról. Irigykedek azokra akik velem egyidősök és van mellettük valaki aki szereti. Sokszor csak sírni tudnék. Már gondoltam az öngyilkosságra is csak eddig még nem mertem megtenni.

A külsőmmel nincs gond, csinos, ápolt vagyok de belsőleg még sem stimmel velem valami, mert ezért nem kellek senkinek.