Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Senki sem fog azért szeretni amilyen vagyok? L/22
Már általános iskolában és a gimiben is kigúnyoltak azért mert csendes vagyok. Mondhatni hogy jó tanuló voltam. Csak egy haverom maradt meg a gimiből akivel néha beszélek telefonon.
Nem tudom miért de 2 hónapnál hosszabb kapcsolatom még nem volt. De ezeket nem is nevezném kapcsolatoknak. Egy fiú akivel jól elvoltunk, nem tudom miért egyik pillanatról a másikra, csak kilépett az életemből.
Egy másik pasim meg úgy volt hogy nem is keresett napokig, ezért dobtam.
Most egy hete pedig találkoztam egy fiúval, de neki se voltam jó. 4 randi után dobott is, azzal az indokkal hogy túl komoly vagyok, mg túl jó vagyok hozzá. Különös amíg ismerkedtünk ő is csendesebb volt, úgy tűnt hasonlóak a tulajdonságaink amikor meg lerázott meg már komolytalanabb lett.
Ezért is feszengek a randikon, mert tudom hogy mindig csak a visszautasításokat kapom. Gondolkodtam már azon is hogy miért nem vagyok én jó senkinek, amikor nálam sokkal csúnyább belsejű lányok párra találnak. Különböző témákról ellehet velem beszélni, sok dologban jártas vagyok.
A sok csalódás miatt pedig ki sem ki sem mozdulok nagyon itthonról. Irigykedek azokra akik velem egyidősök és van mellettük valaki aki szereti. Sokszor csak sírni tudnék. Már gondoltam az öngyilkosságra is csak eddig még nem mertem megtenni.
A külsőmmel nincs gond, csinos, ápolt vagyok de belsőleg még sem stimmel velem valami, mert ezért nem kellek senkinek.
Egyetem kezdetekor megláttam a suliban egy velem egy időben kezdett lányt. Más volt mint a többi, féltem közel menni hozzá, olyan hideg volt, még is vonzott. Később nyáron neten elértem (így visszatekintve hülyeség volt neten) és kiderült, hogy olyan undok, és merev az egész személye. Próbáltam felhúzni lentről, vidítani, pozitívan állni a dolgokhoz. De csupán arra alapozva, hogy 1 évvel fiatalabb vagyok nála, elutasított már kapásból, pedig még csak barátkozási fázisban voltunk. Kb olyanhoz tudom hasonlítani, hogy ráköszönök, ő meg visszaszól, hogy úgy sem kapsz meg taknyos.
A te történetedről ez a lány jutott az eszembe, és nem bántásból írom. Önbizalommal én sem ülök a ló hátán, ennek ellenére próbáltam közeledni felé, és elfogadni minden hibájával együtt, de hideg volt, mint a jégcsap. El is vitte ott helyben az életkedvem.
Szóval, ettől függetlenül ne ostorozd magad, öngyilkosságot felejtsd el, nézz a helyzetekre úgy, hogy mik voltak a hibáid, miken lehet javítani, és juss előrébb. Menni fog :)
A bizalomadás nem hiábavaló dolog, ne légy végletes; "vagy adsz, vagy nem", a megoldás az aranyközépút. Én is most kezdek rájönni, hogy nem fekete-fehér a világ, vannak köztes utak is.
Légy nyitott a másik felé bátran. Akivel tényleg összeillesz, azzal pedig fel fog oldódni minden gát, mert majd segít neked, ezért fogod őt választani. Én eddig ezt tapasztaltam, az más kérdés, hogy mire jutottam.
Fontos, hogy mind a 2 fél evezzen a csónakban. Ő neki is kell, de te se dőlj hátra. Így juttok előrébb. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!