Úgy érzem teljesen kiégtem, honnan kérhetnék segítséget? Van visszaút, nem késő?

Nem szeretnék "ribizli vagy", vagy "te kiélt k***a" jellegű kommenteket, így is eléggé elítélem magam.. 18 éves lány vagyok, mióta felfedeztem a szexualitásom rájöttem hogy a legnagyobb függőségem a pasik, és minden alkalommal túl könnyen megkedvelem őket, hamar kitárulkozok és nagyon rossz döntéseket hozok. Többször volt ebből komoly gondom sajnos. Egy nagy szerelmi csalódásom után döntöttem úgy hogy nekem nem kell a szerelem, a kapcsolat és csak bulizni akarok, jól érezni magam, ha megismerek valakit lesz ahogy lesz. Egy ideig műküdött is az érzelemmentes smárolás, kavarás(szex egyik alkalommal sem volt) csak aztán beleszerettem egy osztálytársamba, és egy időre leálltam. Kiderült, hogy a fiú még mindig az exét szereti, szóval csak szórakozni voltam jó. Ettől megint kiborultam és 6 pasival volt utána viszonyom. Mostanra durvult el a helyzet, mert úgy érzem az a szó, hogy szeretlek és hogy hiányzol a jelentőségét vesztette. Egyik fiúnak se hiszek el semmit, érzelem nélkül csókolózok, egyik alkalommal sem érzem hogy hiányozna akármelyikőjük. Irigylek mindenkit, akit látok az utcán szerelmespárokat, de úgy érzem ez nekem soha nem adatik meg, mert mindig rosszul választok, könnyelmű vagyok és ostoba. Elég egy kis pia és máris azon kapom magam hogy egy nap 2 fiúval smároltam. Régebben elítéltem az olyan lányokat, akik ennyire könnyen kaphatók, de most úgy érzem én is egy lettem közülük. Minden másnap reggel borzalmasan érzem magam de mégis újrakezdem, talán a szeretethiány miatt csinálom és hogy ne érezzem magam egyedül egy buliban sem, de mégis olyan egyedül vagyok mint még soha. Tudom, hogy az én hibám, én rontottam el, nem vagyok büszke rá, de segítséget szeretnék kérni. Olyan lány akarok lenni, akiért küzdeni kell és akire felnéznek a fiúk. Remélem még nem késő.