Hogyan tovább? Mit lehet még tenni?

A barátommal 8 hónapot voltunk együtt. Sokáig nem láttam, aztán hazajött, minden happy volt 2 napig, és utána egyszercsak szakítottunk.. nem tudjuk miért, nem állt szándékunkban. Habár, tudom, ez így hülyén hangzik.

De a következő volt a probléma: kijött mindaz, ami 8 hónapig bennünk volt. És mérgezte a kapcsolatunkat. Nekem az utóbbi időbe súlyos családi problémáim voltak, és ez kihatott a kapcsolatra is... túl sok problémát zúdítottam rá is, szomorú lett minden. Tudni kell, hogy neki van egy szinte tökéletes élete, semmi rossz nincs az életébe, de komolyan! Tudom. Ő egy boldog ember, mondhatni. Én nem voltam az. A boldog emberek keresik a boldog embereket.. Szóval nem csak ennyi. Én már elég régóta küszködök a hiúságommal.. ez is sokszor görcsössé tett. Így utólag nézve, a legnagyobb indok az, hogy nem voltunk boldogunk. Csak elvileg. Mikor együtt mentünk valahova.. nem mosolyogtunk.. sétáltunk, de nem volt nevetés, mosolygás, és a többi, ami kell. Ami érdekes, hogy mikor őt megismertem (2 heti ismerettség után összejöttünk!), azért jöttünk össze, mert imádtunk együtt lenni... együtt nevetni. Állandóan nevettünk. És.. szinte hihetetlen, ahogy elkezdtünk járni, szinte a 0. pillanatban már meg is szünt ez az állandó nevetés. Voltak nagyon szép részei is a kapcsolatnak, de zord korszakok is. Ő most azt mondja, nem tud felejteni. Én előre nézek. De már én se tudom, mit akarunk. Hogy egyáltalán én akarnám -e.. újrakezdeni. Mindketten úgy érezzük most, hogy \'se veled-se nélküled\', pontosan. Én már egy kicsit inkább úgy, hogy akarom, de nem így. Hanem teljesen máshogy.

Tanultunk sokat a kapcsolatból.. vége.. de így se jó.. valami hiányzik. Nem tudom, akarom-e őt. Nekem is voltak dolgok, amik nem voltak jók a kapcsolatba, úgy érzem , önző volt. Ezen pl. nem tudom mennyire lehetne változtatni... Segítsetek. Előre nagyon köszönöm!