Mit csináljak, hogy ne a pasik "éltessenek"?

12 éves koromban volt az első nagy "szerelem" nálam.

Egy fiú felkért táncolni, de elutasítottam. Rájöttem, hogy butaság volt, és elkezdtem teperni utána, Ő meg egyértelműen lekoppintott. NAGYON megaláztam magam, olyanokat csináltam, amiket nem kellett volna(vártam a háza előtt, amint tudtam, hogy kint van az utcájában, oda mentem...). Aztán letettem róla.

Elkezdődött a gimnázium, és úgy láttam, hogy a legjobb pasik engem néznek, és ez büszkeséggel töltött el, egészen addig, amíg rájöttem, hogy nem tetszek nekik, csak azt hittem. Ekkor olyan érzésem volt, mintha rájöttem volna, hogy az, hogy szépnek hiszem magamat, csak egy illúzió. Utána szerelmet vallottam egy fiúnak, de nem jött össze.

Egyre jobban azt éreztem, hogy mégse vagyok fontos, se szép.

Aztán jött a barátom. Vele már két és fél éve együtt vagyok. Úgy érzem, hogy ez kapcsolatfüggőség. Elnézem ha megbánt, ha nagyon, aztis. Többször megalázott. De most tiszta lappal indulunk, viszont én már roncsnak érzem magamat. Több fiúnak is azt hiszem, hogy tetszek, és próbálom nem azt hinni, de úgy érzem, és amikor rájövök, hogy nem, egy világ omlik össze bennem. A barátomnak is azt hittem, hogy én vagyok az igazi, és mostmár igen, de a megaláztatásokat nem tudom csak úgy elfelejteni.

Egyszerűen csúnyának, értéktelennek érzem magamat. Nem akarom, hogy a férfiak véleménye számítson nekem.

Hogy lehet ezt megoldani? Hogy csak "magamnak" és a családomnak éljek?