Megijedtem. Hatalmas bűntudatom van, mit tegyek?

A vőlegényemnek van egy pszichés zavara, amibe nem mennék bele most részletesen. Nem gátolta (eddig) a mindennapjait, csak abban észrevehető, hogy kicsit "fifisebb", mint más, de kiegyensúlyozott, intelligens, kedves ember, nagyon szeretem.

Néhány napja elhatalmasodott ez a dolog rajta (az tett rá a dologra, hogy nem voltam itthon, sajnos nem lehettem). Teljesen kikészítette magát, olyan állapotba kerül,t hogy mondtam neki, hogy a pszichiátriára kellene menni...

Haza értem és megbeszéltük a dolgokat, a problémát, a forrását, megnyugodott, már nincs gond. De én meg nem nyugodtam meg, folyton arra gondolok, hogy hogyan vállaljunk később gyereket, hogyan legyek a felesége, ha folyton nekem kell tartanom a hátamat, nekem ki fog segíteni? :(

Annyira bűntudatom van, hogy ezeket gondolom...Ne ítéljetek el, szőrnyen érzem magam. Azta akarom, hogy komolyan gondoljam a jóban-rosszbant néhány hónap múlva, nem akarok hazudni...Úgy érzem megbuktam a "próbán". Bár stresszes időszak volt az elmúlt néhány nap számomra is úgy érzem csak az első néhány napban tudtam támogatni, utána már nem tudtam annyira empatikus lenni vele. Ő ezt nem érzi így, hálás, amiért támogattam, vele voltam.

De én úgy érzem cserben hagytam...:(