Folyton nyávog a barátnőm. De már kezd nagyon elegem lenni belőle. Mi legyen?

Ahelyett, hogy adna magára és szépen mosolyogva csöndben leülne mellém szaladgál ide-oda és nyávog mint valami házsártos öregasszony kicsiben.

Egyszerűen már sajnálom szegényt és nem akarok mélyebbre nyúlni ebben az egészben, de én nem tudtam megoldani ezt a problémát.

Keressek másik lányt?

Ilyenek miatt nyávog h pl büdös van a szobában. Szólok nyugodt hangon, hogy büdös van.

Erre ő elkezd nem is tudom minek nevezzem, nyávogni, vagy zsörtölődni, hogy "igen én is érzem már egy órája nem tudom mitől van!"

mondom lehet, hogy beleléptél valamibe:

"de cica nem léptem bele semmibe érezném! hidd már el"

mondom jólvan akkor nem léptél, de valami büdös

"én is érzem, de most mit csináljak!? nem tudok rendet rakni, nem tudok elmosogatni mert tele van a mosogató!!"

Mondom el lehet úgy is mosogatni

"jó de én nem fogom mindenkinek a mocskát elmosogatni!"

Szóval nem tudom, olyan érzésem van mintha egyszerű mindennapi dolgokból a saját kis privát komplexusait, érzéseit, bánatát, meg minden hasonlót visszatükrözne de úgy, hogy egyrészt letámad vele, másrészt már nem tudom csak a hangommal vagy a saját nyugodtságommal megnyugtatni.

Szóval kezdek elgondolkozni, hogy keresek egy olyan nőt aki a nyávogás helyett inkább ad magára és gondolkozik.