Hogyan bírjam ki? Hogyan ne roppanjak össze?

Barátommal fél éve vagyunk együtt, ebből 1 hónapot voltunk távkapcsolatban, de akkor is hetente találkoztunk. Kiderült, hogy február elejétől elhelyezik, és újra távkapcsolat lesz, de most nem tudunk hetente sem találkozni, maximum két hetente. És mióta megtudtam, csak bőgök. Én nem bírom ki. Szeretem őt. Mindennél jobban szeretem. Már elterveztük a közös jövőnket. Én nem mehetek utána. Engem köt az iskola, és egy beteg családtagom. Úgy érzem megőrülök. Mit csináljak? Azt mondja, maradjunk együtt. De mi értelme van így? Kb. fél-másfél évet kellene így leélnünk. De rettegek tőle, hogy ő majd feladja, és keres mást. Azt nem élném túl. Azon gondolkodom, hogy most véget kellene vetnünk az egésznek, mert tudom, hogy a következő napokban még jobban megszeretem csak, és még nehezebb lesz. A szívem beleszakad ebbe az egészbe. Mit lehet ilyenkor csinálni? Ezen agyalok mit tegyek. Mindenki azt mondja, hogy majd megoldjuk, mert szeretjük egymást, és látják rajtunk, hgoy boldogok vagyunk együtt. EGYÜTT, de nem külön. Hogyan szedhetném össze magam? Mitől érezhetném magam jobban? Még a csoki sem esik jól, pedig az máskor mindig megvígasztal. Mit csináljak? Valaki, aki hasonló helyzetbe került, mit csinált?