Hogyan oldjam meg, hogy az én akaratom is érvényesüljön a párkapcsolatomban?

22 éves lány vagyok, a barátom 23 éves, külön élünk a szüleinkkel. Minden hétvégén együtt vagyunk és velem csak annyi a programja, ha náluk vagyunk, hogy egész nap ül a gép előtt és CODozik és délután megy focizni a haverjaival, én meg kint ülök a portásnénivel és beszélgetek! Miután hazamentem, mondta a haverja, hogy menjen már ki vele kocsikázni, meghívja kajálni! Én erre bepöccentem, mert végiguntam az életemet hétvégén, nem csináltunk szinte semmit! Én nagy unalmamban kitakarítottam a konyhájukat, az előszobájukat, a barátom szobáját, lementem a kutyához játszani, utána meg az anyukájával sütöttem ki kaját! Majd szólt, hogy idő van és menjünk ki focizni! Ha náluk vagyok, akkor egyszerűen nem tudok 8-tól, 9-től tovább aludni, pedig nagy alvó vagyok! És ő ezért engem mindig lecsesz, hogy hogy lehetek ilyen, direkt felkelek, hogy ő ne tudjon CODozni, bezzeg nálunk... Volt úgy, hogy direkt nem keltem fel még több óráig, csakhogy ne legyen balhé... hozzáteszem, minden egyes nap egész nap vagy legalább este játszik ezzel a játékkal! Nálunk én általában 11-12-ig alszok, kollégiumban is maximum 10 óráig tudok aludni. Otthon nem tudom miért, délig is megy és már megpróbáltam magamat mindenhogy észhez téríteni 8-kor vagy 7-kor (amikor ő kel), egyszerűen kóma vagyok és nem tudok felkelni! Azt mondta, hogy direkt szivatom! Merthogy amíg én alszok, én nem foglalkozok vele! De addig a családtagjaim lemennek vele focizni, pingpongozni vagy éppen apa befogja kicsit dolgozni! Szóval ő nem unatkozik... Ma úgy volt, hogy kijön, de pont úgy ért volna haza, hogy pont elérte volna a buszt, de ő különböző kifogásokkal jött, csakhogy ne ma kelljen, mert ő megy focizni! Tudni illik minden egyes nap megy focizni, aminek nagyon örülök, mert nem egész nap a gép előtt peshed, de ma megbeszéltük a találkát és nem jött el....összeveszett velem ezen, hogy én mekkora hülye vagyok, hogy nem értem meg, hogy ő nem éri el a buszt. Erre kiszámoltam neki, a buszig még volt hátra negyed órája, majdnem a buszmegálló mellett laknak, szóval 2 perc, mire kiér... erre mire kiszámoltam, mondta, hogy nem akar erről beszélni, ő ma megy focizni és hagyjam békén. Könyörgök már neki egy ideje, hogy csináljunk már közös programot, amit mind2en élvezünk, de nem... neki csak ez az élete! Ha pedig csinálok közös programot vagy idehaza (vagy a környéken) vagy náluk, rögtön leordítja a fejem, hogy neki nincs kedve ahhoz... de bezzeg nekem legyen kedvem nézni, ahogy ő lő, meg legyen kedvem 4 órát kint ülni a napon a portással.... ha megszólalok, hogy mást is csináljunk már, lehülyéz... ez csak 2 példa a 1,5 évünkből, rengeteg ilyet tudnék felhozni! Nagyon sok pénzzel tartozik nekem és ma azt mondta, hogy meg sem tudja adni! Pedig nyáron szükségem lenne rá... Mit csináljak, hogy én is tudjak ebben a kapcsolatban érvényesülni? Bocsi, ha hosszúra sikeredett, de ki kellett írnom magamból...