1 éve szakítottunk, nem tudom magam túltenni rajta, mit tegyek?

8-as vagyok. :)

ugyanúgy egy éve, mint te! tényleg szinte minden részlet egyezik... meg is lepődtem.

nekem sem stimmel minden, sőt, hétről hétre felkavarnak a gondolatok. kicsit tehetetlennek is érzem magam emiatt, és nem arról van szó, hogy várom a sült galambot, de ez egy fura szituáció: vele sem tudnék újra egy szó nélkül összejönni, mert a régi sérelmek még bennem vannak. szóval minimum ezeket fel kéne dolgoznom.

az igazsághoz hozzá tartozik, hogy volt idő, nem sokkal a szakítás után, amikor kb. vártam, hogy este legyen, és aludhassak. ezzel ment el a napom. lehet(ne) támadni ezért, én is eléggé utáltam magamat még ezért is, de lényegében csak teltek-múltak a percek, az órák, és én az ég világon nem csináltam semmit. még a gépemet is kikapcsoltam, annyira érdektelen volt számomra minden, hogy egész nap csak vártam, hogy vége legyen a napnak, és másnap ugyanez kezdődött előlről (így keltem fel később, mert semmi értelmét nem láttam felkelni reggel, akkor már inkább délután... akkor már azért enni kellett valamit, meg wc-re menni, stb., de aztán folytatódott tovább.)

még nem dolgozom, szóval "megtehettem" ezt. de inkább dolgoztam volna, komolyan, akármit, akár egész nap az utcán álltam volna szendvicsemberként, csak ne a semmittevést.

ezért is írtam, amit írtam. mert nekem 1-2 hónap volt a tanulópénz, hogy ez így nem mehet tovább. nem is éltem gyakorlatilag. és a szerelem nem egyenlő az élet értelmével.

sajna ettől függetlenül egy nagyon fontos dolog és nekem is hiányzik. de bízom abban, hogy nem ok nélkül történnek ezek a "kis" időszakok sem. és próbálok nyitott lenni, és pozitív. előbb-utóbb vége lesz!

ha öt év múlva sem lesz jobb, akkor felhívom Őt, aztán meglátjuk. :D :)))