Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
1 éve szakítottunk, nem tudom magam túltenni rajta, mit tegyek?
Sziasztok!
1 éve hogy szakítottunk a volt barátommal, nagyjából egy évig voltunk együtt. Elég csúnyán váltunk el, nagy veszekedés közepette. Utána még pár hónapig tartottuk a kapcsolatot, néha beszéltünk, ő nem akarta újrakezdeni, mert félt attól, hogy megint veszekedések lesznek, de ettől függetlenül meg velem akart lenni (azt mondta). Végül én szakítottam meg vele minden kapcsolatot, mert így nem ment a továbblépés, ha egyszer én írok neki, egyszer meg ő nekem. Viszont most, egy év után, még mindig azt érzem, hogy szeretem őt, hiányzik, és bármikor újrakezdeném vele, viszont ő nem hiszem, hogy így gondolja. Nagyon marcangol belül ez az érzés, nem tudom mit tegyek:( Október óta nem beszéltünk.
20/N
istenem, szinte ugyanez az én történetem is, megdöbbentően hasonló legalábbis... :(
én már elfogadtam, hogy nem fog könnyen menni, és max. csak akkor lesz jobb, ha valaki más teljesen elfeledteti velem az illetőt, azaz újra szerelmes leszek, de nem erőltetve, és tiszta szívből (nem úgy, ahogy te írod a mostani barátodat illetően... de nem ítéllek el, félre ne érts.)
szóval csak "elviselem", hogy ez van. de amivel vigasztalom magam: az idő tud csak segíteni, az új történések, új élethelyzetek. nem keresem őket. az idő eltelik így is, úgy is. azalatt is csinálni kell valamit! ez az, ami talán segít valamennyit. próbálom minden időmet hasznosan tölteni, élni az életemet, kimozdulni a fészkemből, az önsajnálatból. csak ennyit teszek, nem többet. és majd jön, aminek jönnie kell.
az idő tényleg úgyis megy tovább, nem áll meg senki kedvéért. és ha még két évnek el kell telnie, míg rátalálunk valakivel egymásra, akkor még két év lesz. vagy akárhány. azalatt is elmondhatom, hogy csináltam ezt, csináltam azt, kipróbáltam magam ebben, abban, a családommal voltam, a barátaimmal, rengeteg új ismerőst szereztem, konyhatündér lettem, stbstb. :)
szóval fel a fejjel. :) mondom ezt úgy, hogy ugyanúgy érzek, mint te.
Szia!
Hogy őszinte legyek kicsit megnyugtat a helyzet (még ha nem is ó dologról van szó), hogy nem vagyok egyedül! :) Én egyébként ugyanezeket csináltam, ugyanígy gondolom, azért jöttem össze a mostani barátommal, mert az elején azt éreztem, hogy szerelem lesz részemről, de nem fejlődött tovább sajnos.
Én is élem az életem, befejeztem az egyetemet, most diplomáztam, megyek külföldre, barátokkal vagyok, de mindezek ellenére akkor sem tompul bennem ez az érzés, sőt, egyre erősebb lesz. Egyre nagyobb késztetést érzek afelé, hogy írjak neki, de tudom, hogy nem tenne jót. Szóval emiatt vagyok elkeseredve, mert úgy érzem, hogy amit lehetett megtettem, élek, próbálok boldog lenni, próbálom jól érezni magam, de folyamatosan azt érzem, hogy valami nem jó..valami hiányzik, van egy része a lelkemnek, ami nem tud megnyugodni, mert olyan dologra vágyik amit nem kaphat meg és ez annyira rossz:(
Te mióta küszködsz ezzel? Mármint a szakítással :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!