Sokan miért úgy keresnek párt, hogy az legyen egyszerre a legjobb barátjuk is, meg a világon az őket legmegértőbb ember mindenben? Azoknak nincsenek igazi barátaik?

Sosem értettem, hogy valaki miért akarja a barátnőjét, feleségét egyben a legjobb barátjának is, meg annak az embernek akivel a világon mindent megoszthat, stb.

Én már gimiben olyan baráti társaságba keveredtem, akikkel azóta hatan 15 éve tartjuk a kapcsolatot (közülük ketten is valódi, igaz barátok akikkel tényleg mindenről lehet beszélni).

A nőktől egész életemben az intimitásra való vágyam, a szexuális igényeim és a családalapítási terveim beteljesítését akartam első sorban. Nem barátkozni velük, nem örök lelki társat találni, aki egyszerre legjobb barát és jó szerető, stb. hanem olyat, aki kielégíti a fenti igényeim úgy, hogy közben jól érzem magam és tudom, hogy minden rendben.

Tudok a nőkkel is kommunikálni, beszélgetni, mókázni, felszedni őket, de szerintem egy férfi egy nővel sem tudja úgy megértetni magát, mint egy másik férfival.

A nőkben ezért mindig olyan belső tulajdonságokat kerestem első sorban, mint:

gyengédség, háziasság, kedvesség, törődés, anyai és fészekrakó ösztönök megléte.