Mit tennétek akkor, ha megkérdőjeleződne bennetek, hogy tényleg a párod -e az az ember, akivel le kell élned az életed?

1 éve vagyunk együtt. Nem indult felhőtlenül a kapcsolat, az elején többször kiderült, hogy hazudott nekem, titkolózott. Adtam neki még egy esélyt, megbeszéltük, hogy tiszta lappal indítunk. Azóta jobb, kevesebbet vitázunk, úgy érzem, most már nem hazudik nekem.

Nagyon különbözőek vagyunk, legalábbis érzelmi szinten. Én nagyon szentimentális vagyok, nagyon fontosak az érzések számomra. Ő sokkal keményebb, tárgyilagosan áll mindenhez. Nehezen tudok vele az érzésekről beszélgetni, mert nem vevő rá. Nagyon hiányolom, hogy nálunk már az elején sem volt igazán udvarlás vagy romantika. Most sincs. Nekem pedig nagyon hiányzik az, hogy kicsit sem igyekszik, hogy néha a kedvemben járjon azzal, hogy valamivel kimutassa, hogy szeret vagy hogy különleges vagyok számára vagy büszke rám.. Nem ajándékra gondolok. Terveztünk közös albérletbe költözni, közös nyaralást, de ő csak mondja ezeket a dolgokat, de csak én foglalkozok ezzel, ő pedig elodázza az egészet, mert túl kényelmes.

Tegnap nagyon bántott valami (családi dolog), amit megpróbáltam megosztani vele, jól esett volna beszélgetni erről vele, de nem tudott megérteni, nem volt meg az az érzésem, ami egy jó beszélgetés után, hogy megkönnyebbültem, mert kiönthettem vkinek a szívem.

Elgondolkoztam azon, hogy nagyon nem illünk össze. Szeretem, mint embert, szeretem, hogy velem van, de vmi hiányzik. Nem a rózsaszín ködre vágyok, abból már kinőttem, 29 éves vagyok. Nem tudom mit tegyek, nehezen változtatok, nem akarom megint elölről kezdeni vkivel az ismerkedést. Én már nyugalomra, biztonságra, szeretetre vágyok vki oldalán. Csak félek, hogy van e jövőnk így együtt..

Elnézést, hogy hosszúra sikerült, köszi annak, aki válaszol.