Van remény?

Párommal 10 éve lesz,h együtt élünk.Kedves,rendes,szerelem nincs,nem is volt,talán inkább menekültem otthonról,és az első férfival összeköltöztem.Meguntam őt,nem vágyom újabb kapcsolatra,de nincs hová mennem,a lakás az ővé,viszont nincs olyan anyagi biztonságom,amit adni tudnék a gyerekemnek és magamnak.Egy kissé sarokba szorítva érzem magam,barátok vagyunk,néha lefekszünk egymással,de én soha nem kívánom őt,csak azért vagyok "úgy"vele,h ne dobjon ki.Az orgazmust nem színlelem,kellemes vele,de nincs meg az a mennyei érzés,amire várnék.Szeretnék boldog lenni,mert hiányzik valami,de míg vele vagyok,nem akarok másik kapcsolatot,nem lenne tisztességes vele szemben.Most nem is vágyom senkire,regenerálódásra lenne szüksége a lelkemnek,de így nehéz,mert vele vagyok.1-2 év szünet,aztán lehetne valakim,mégis félek tőle.Hogy kezdjek új életet,abból a kevés kis pénzemből?A lányomat nem akarom vele hagyni,hisz mindketten ragaszkodunk egymáshoz,és imádom.A párom tudja,h nem szeretem már,mégis ragaszkodik hozzám,én már kevésbé.Mi lehet ennek az oka?

Mindketten elsők voltunk egymásnak,de ő meglett férfi ember létére,még mindig anyás.Tudtok valamit tanácsolni?