Tényleg bunkó volt vagy én reagálom túl?

18 éves lány vagyok, barátom 22 éves. Ma van az első évfordulója a párkapcsolatunknak. Barátom jelenleg nyári szüneten van és nem is dolgozik, én viszont 12 órázok reggel 8-tól este 8-ig, emellett szóbeli érettségire készülök. A főnököm kiadta ezt a hétvégét, hogy a vizsga előtt tudjak még gyorsan tételeket átnézni, így barátomnak megmondtam, hogy utoljára péntek este találkozhatunk, mert hétvégén reggeltől estig tanulok. Ebbe bele is egyezett, és még ma délután hatkor írta, hogy 9-kor jön hozzám.

Munkahelyemen egész nap ment a légkondi és délután éreztem, hogy végig szúr a légcsövem, majd iszonyúan kapar a torkom. Egy jó kis torok- és/vagy tüdőgyulladás van kilátásban. Már terveztem mára egy romantikus vacsit, el is készítettem előre, de nem tudtam volna lenyelni a fájó torkommal, ráadásul a hűtőbe volt és jéghideg. Így 20:15-kor beestem hullafáradtan és nekiálltam főzni. Már farkaséhes voltam, mivel utoljára csak az ebédszünetemben, délben tudtam enni egy kis cseresznyét. Közben kicsit ki is csinosítottam magam, hogy ne legyek annyira nyúzott. Nagyon siettem, így 9-re pont kész lettem. Megterítettem. Vártam. Eltelt öt, tíz, tizenöt, majd harminc perc és sehol senki. Ránéztem a Facebookomra és a következő üzenet várt: "Szia szivem, teljesen kiment a fejemből, de megígértem már rég a haveromnak, hogy elmegyek vele sörözni. Bocsi, majd bepótoljuk." - 18:45-kor írta.

Azonnal felhívtam és hallható volt a felháborodottságom, de még visszafogtam magam. Erre hallottam, ahogy a haverja rajtam röhög a telefon végén, kiparodizál és ilyeneket mondott, hogy "Jaaaaaj szegényke".

Mit tehettem volna, összepakoltam mindent és 11-kor beájultam az ágyba. Erre felhív engem hajnali 1-kor, hogy az ablakom alatt van, nézzek ki. Kinéztem, integettem, de mondtam neki, hogy menjen haza, mert anya úgyse engedi be most.

Visszaaludtam, majd apa felvert most fél 3-kor, hogy hányt a macska, takarítsam fel. Felkeltem, és sikerült felélénkülnöm és írtam neki egy üzenetet Facebookon, hogy rosszul esett a mai erre ezt írta: "Képes voltam lesétálni fél órát, még arra a pár másodpercre is, amíg láttál, de oké, te tudod"

Hát, kissé ki vagyok akadva most... Jogosan? Azon gondolkoztam, hogy nem fogom keresni most, hátha észreveszi magát.