Hogyan változtathatnék magamon?

Úgy utálom már, hogy mikor a barátom elhanyagol, értsétek ezalatt, hogy napokig nem is keres, mindig úgy elszomorodok. Néha már sírok is, mert annyira hiányzik. Ilyenkor mindig idióta baromságokon jár az agyam, hogy biztos nem is szeret, azért nem jutok az eszébe se. Mikor eszébe jutok és beszél velem, néha próbálom vele éreztetni, hogy mennyire rosszul esik ez az egész, de vele mintha nem is lehetne beszélni, még én érzem magam a hibásnak, hogy panaszkodtam neki. Aztán úgy tesz, mintha semmi sem történt volna, megint kedveskedik meg stb, stb... Jó, én is hibás vagyok, mert nem kellene hülyeségeken agyalnom, így nem lennék annyira ideges, és nem vágnék a fejéhez dolgokat. De az az ő részéről is bunkóság, hogy elintézi annyival, hogy nem fogja többet csinálni, mikor kis idő múlva megint ugyanazt csinálja. Szakítsak vele, vagy nekem kellene higgadtabbnak lennem?