Szerintetek mitől félnek azok a normális pasik, akiknek lenne lehetőségük összejönni egy csodaszép, művelt, karizmatikus személyiségű nővel?

Én személy szerint úgy érzem, hogy nem tudnék neki mindent megadni, amire szüksége van és nem feltétlenül az anyagi dolgokra kell ezalatt gondolni.

Ráadásul mivel szarrá lettem csalva korábban, folyamatosan azon járna az agyam, hogy vajh ő is ezt teszi-e velem. Igazából a hiba bennünk és nem a nőkben/lányokban van.

Én lehet, hogy hasonló cipőben járok, férfi oldalról.

Idősebb nálam a hölgy 4-5 évvel, talán műveltebb is... és szinte meg sem tudok szólalni a környezetében. Mármint nem olyan sötét vagyok, hogy nem tudnék hozzászólni a témához... csak nem tudok oldódni a jelenlétében. Pedig csodaszép, kedves, aranyos... de úgy érzem, hogy semmilyen szinten nem vagyunk egy hullámhosszon, ahogy mondják... és sajnos amikor korábban ezt éreztem, az úgy végződött, hogy semmi sem lett belőle. Nem a nő hibája... talán nem is az enyém... egyszerűen érezni ezt a különbséget. Amikor nincs baj a két személlyel, egyszerűen érezni, hogy nincs összhang. Persze lehet csak az ismeretség hiánya teszi... de van akivel egyből olyan, mint ha ezer éve ismernénk egymást és egyből beszélgetni tudunk.

Én is mondjuk félnék, nincs annyi önbizalmam hogy azt higyjem magam miatt szeret, mert soha nem tudnék kiérdemelni egy olyan lányt aki kívül belül olyan mint amilyet szeretnék, amilyeneknél esélyem volt :) és azt nem értem miért volt nekem egyáltalán esélyem náluk, hisz tök unalmas vagyok, a saját szakmámban benne vagyok de azon kívül nem nagyon van témám, szóval nem értem mi foghatta meg őket

21F

#3-as voltam

Mert úgyis előre tudom, hogy el fog utasítani. Minek okozzak magamnak fölös stresszt? Az elutasítással járó élvezet meg nem fogom neki megadni.

24F