Normális az hogy 19 évesen nem alakul ki bennem komoly érzés, mégis éget a vágy hogy "komoly" kapcsolatom legyen?

Teljes káosz van így az érzéseim körül.

Lehetne barátnőm most is, pár hónapja meg volt egy rövid kapcsolatom. Egyszerűen ha van, az a gond, ha nincs az a gond.

Mármint, hiába van, nem érzek semmit, ha nincs egyedül érzem magam.

Nos.. van két unokatesóm, Pestiek. Egyik lány, másik fiú. (20-22) Mindkettőnek van párja, és szerintem ugyan egyiknek se a Nagy Ő van mellettük (ezt most nem szeretném részletezni), mégis ott sürögnek a családban, kulcsuk is van, szóval teljesen így már a családjukhoz tartoznak.

Akárhányszor ott vagyok náluk, kellemetlenül érzem magam. Sőt szarul hogy ők összebújnak hülyéskednek nekem meg nincs kivel.

Otthon a volt kapcsolataim közül még senkit nem mutattam be, mert még az első hetek után vártam hogy kialakul-e valami, de semmi. Tudtam hogy nem lesz tartós (még csak fél évről se beszélhetünk), így nem is mutattam be, de nem is merült fel ez a kérdés.

Egyszer volt egy nagy szerelmem, aki szó szerint depresszióba torkolt engem. Azóta nem tudok másban se egy kapcsolatban megbízni.

Ha meg nem tudok megbízni senkiben akkor szeretni se tudom, mert csak ok lenne egy támadási felületre az előéleteim tapasztalataiból adódóan.

Mi baj van velem?