Szerintetek mit tehetnék annak érdekében, hogy a barátnőm ne beszéljen primitív stílusban a szüleivel?

Három hónap után mutatott be a szüleinek, eleinte kedvesen beszélt velük előttem, aztán észrevettem, hogy egyre többször vált át lekezelő stílusra a szüleivel. Ordibál, káromkodik, és az utóbbi időben állandóan szidja őket nekem. A szüleit ismeri az én szüleim, sosem hallottam úgy különösebben panaszt rájuk, de nyilván családon belül jobban megismerve mindig másabb képet mutatnak az emberek.

Néhányszor rákérdeztem a barátnőmnél, hogy miért viselkedik így velük, de csak annyit mondott, hogy amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten. Holott soha nem tapasztaltam még azt, hogy a szülők bunkók lennének vele. De valójában nem is ez aggaszt nagyon, hanem az, hogy akárhová megyünk, mindig ordibál, üvöltözik velük, boltban, utcán, otthon, mindenhol. A szülőket látszólag nem nagyon zavarja, engem viszont rendkívüli módon nyugtalanít, hogy mindenhol ilyen alpári stílusban kifakad a barátnőm, mivel a mi családunkban sosem volt divat egymást lehordani, de üvöltözni se nagyon.

Előfordult már több alkalommal is, hogy amikor 5-6-an egyszerre elmentünk vásárolni, a párom belekezdett az üvöltözésbe, senki nem zavartatta magát, senkit nem érdekelt a családban, egyesegyedül nekem égett, füstölt a fejem az üzletben. A barátnőm eléggé hangulatember a szülei jelenlétében, hirtelen dühkitörései vannak, aztán egész nyugodtan beszélget velük, aztán megint kitör magából. Érdekes, mert senki mással nem viselkedik, s én úgy látom, hogy a napközben felgyülemlett feszültséget a SZÜLEIN VEZETI LE. Ti mit tennétek egy ilyen barátnővel?