Párválasztásnál jól teszem ha mindig a szívemre halgatok? Akkor boldog leszek?

Nem, a szív lehet "elvakult" is.

Csak nézd végig az itteni kérdéseket. Rengetegnél "így-úgy megcsalt, de szeretem...". Biztos boldog.

Érdekes dolog ez a szív-ész dolog. :) Én mindig úgy szoktam (a tucatnyi sz*r kapcsolat és csalódás után), hogy először, mikor még nem ismerem az illetőt, az eszemre hallgatok. Igenis nézem, hogy mennyire "vagyunk egy szinten", érdeklődés és hasonlók alapján mennyire illünk össze,mennyire "ütjük meg egymás szintjét". Utána a kettő keveredik, mérlegelem, hogy ha van is valami probléma vagy ellenvetés, minden többi dologgal együtt (ha már kicsit ismerem is) el tudnék-e képzelni vele egy tartós kapcsolatot, nincs-e benne olyan, ami a szerelem hevében nem, de később biztos kiidegelne, de persze itt már nem vagyok olyan kritikus. :) Aztán még ez marad a randizgatásnál egy ideig, aztán maradna a szív, ha látom, hogy bízhatok benne és tényleg "társértékű", nem csak egy egyéjszakás kapcsolat vagy valami, ami semmiképp sem lesz se boldog, se tartós. :)

Menyasszonyként mondhatom, ez eddig bejött. :D

Nem jól teszed!

Az elvakulttá tesz. Megjegyzem, még a Biblia is azt mondja, hogy semmi sem csalárdabb a szívnél. Ez pedig teljesen helytálló. Ha a "szíveddel nézed" az illetőt, akkor átnézel a hibái fölött, amik most talán nem zavarnak, de ha felszáll a "rózsaszín köd", akkor már annál nagyobb gond lesz. Olyan párt válassz akivel rózsaszín köd nélkül is együtt tudsz majd maradni, mert az /el fog múlni/ és akkor derül ki, hogy szerelmes vagy-e, vagy csak fellángolás volt.

Nem, nem leszel. Először az eszedre hallgass, aztán ha átment a vizsgán, akkor hallgathatsz a szívedre.

Ketteske tökéletesen leírta.