Volt egy lány, szerelmesek voltunk de ő már nem szeret, szóba sem akar állni velem, azt mondta hogy eltört benne valami és már nincs második esélyem, de én még mindig szerelmes vagyok bele. Mikorra fog elmúlni szerintetek?

Csak emésztem magam ezzel, csak magamat okolhatom, mindent elrontok, Isten szerethet mert nagyon sok lehetőséget kaptam az élettől de sosem éltem vele, csak tönkre tettem mindent, úgy érzem nem érdemlem meg hogy éljek, Isten lecserélhetne már mert így nem nyerő a csapat :)

Csalódást okozok mindenkinek, elárulok mindenkit, nem tudom mi a célom, talán semmi, csak lettem hogy mutogathassanak rám hogy na így nem szabad csinálni. Lehet ez siránkozásnak tűnik de nem az, ezek tények.

A legőszintébben állíthatom hogy jobb hely lenne a világ nélkülem. Szégyent hozok mindenkire aki csak számít. Nincs jogom élni. Nem is tudom hogy hihettem el hogy engem akar.

Félek magam ellen fordulok, egyre több nyugtatót és altatót szedek, csak elkezdem bekapkodni és mintha kívülről látnám magam, csak számolom hogy 7. 8. 9. és még mindig pakolom magamba és mindig egyre később állok le vele, szerintem úgy fogok járni mint sok celeb aki gyógyszertúladagolásban halt meg.

Nem hiányoznék senkinek, apám meghalt, anyám olyan mint egy jéghegy ha az érzelmek kifejezéséről van szó, szappanoperákon sír de ha engem lát szenvedni nem érdekli, tesóimat sem érdeklem nagyon, mvan elég bajuk, csak haragudnának ha meghalnék hogy veszőtséget okoztam nekik ezzel is, ők csak magukkal foglalkoznak hogy nekik legyen jó, fillért nem adnának az életemért. Rokonokkal nem tartom a kapcsolatot, haverjaim nincsennek, valami nincs rendben velem, csak leírom, vagy kiírom magamból ezeket ezen az ostoba oldalon aztán a sok ember meg kinevet hogy milyen gyenge önző vagyok hogy ilyeneken siránkozok és hogy elmenekülök a problémák elől, de én nem menekülök el, csak nekem már ez sok, túl sok, nem vagyok gyenge de ezt még én sem bírom el. Önző dolog meghalni mert neked jó lesz akik meg itt maradnak azokat marhatja a bűntudat aiért nem tudtak időben segíteni, de csak hagy szenvedjen akinek nem tiszta a lelkiismerete és bántott, a rossz lelkiismerete a legnagyobb pokol, ha valakinek azt mondtad utóljára hogy gyűlölöd aztán már nincs alkalmad elmondani hogy nem úgy gondoltad, sosem szabad haraggal elválni mert lehet soha többet nem találkoztok és már nem mondhatod el neki hogy nem úgy gondoltad.

Lehet sok embert teszek szomorúvá ha már nem leszek de ha maradnék akkor mégtöbbet bántanám őket, így lesz a legjobb. Azt mondják aki megöli magát az egy önző rosz ember és csak magára gondol hogy neki jó legyen de nézzétek csak meg a halálos betegeket akik nem bírják már elviselni hogy a családjuk eladja mindenét csak hogy őt gyógykezeltessék és otthagyják a munkájukat hogy egész nap vele lehesenek, én pont ezt nem akarom, hogy miattam bárkinek valami hátránya legyen.

Engem ne sajnáljon senki és ne ápoljanak, ne költsenek rám pénzt, ne pazarolják a szabadidejüket rám, nem akarok kárt okozni senkinek. Nem bírom nézni hogy valaki miattam szenved, sosem szerettem ezt. Ha kicsi voltam és beteg voltam anyám velem akart maradni, nem akart munkába menni de nekem ez nagyon rosszul esett hogy miattam kell kihagynia egy napot és annyival fog kevesebbet kapni hó végén, nem érdemlem én ezt meg. megggyógyulok vagy meghalok csendben, nem érek annyit hogy miattam kelljen kárt szenvedniük. Égni fog a pofámról a bőr még hullaként is hogy miattam kell ekkora csinnadrattát csapni, meg mindenkinek beöltözni feketébe aztán álldogálni a kánikulában a napon, előre is bocsi :)

A haverjaim biztos azt mondják majd hogy kib..am velük még utóljára. De már legutóljára.

Érdekes ez a halál, amikor apám meghalt anyám szerintem csak haragudott rá, mert itthagyot minket és most már egy keresetből kell eltartani a családot apám meg ba..ott mindenkire és kapott 2 szívrohamot egy éven belül, mert csak cigizett meg zabálta a tükörtojást amikor megmondták neki az orvosok hogy álljon le vele.

Nem tudom mi lesz velem, szerintem megőrülök, vagy meghalok, 2 hónapja amióta megmondta hogy már nem érez semmit pokol minden, 200 a pulzusom, olyan hangosan ver a szivem hogy aludni sem lehet tőle, köhögök egyfolytában annyira a torkomban ver, halálfélelmem van, ekkora gödörben még soha nem voltam. csak bámulom a plafont, kaptam beutalót a pszichiátriára is de nem ott akarok meghalni, de meggyógyulni sem akarok, jó most így lebegni kicsit, mint egy szellem lennék, mintha már meghaltam volna, úgy járkálok az emberek között. anyám vett béres cseppet hogy majd megjavulok, úgy megijedtem, szegény semmit sem sejt, azt hiszi azért van bevérezve a szemem mert allergiám van csak nem merem neki elmondani hogy egész nap sírok azért. Teljes kataóniában vagyok. Fél órát járkálok körbe körbe és gondolkodok hogy mikor mit rontottam el az életemben, aztán fél órát sírok aztán fél órát fekszek gondolatok nélkül és nézem a plafont mozdulatlanul, ez megy felváltva egész nap. Kiírok magamból mindent hátha jobb lesz így vagy aki olvassa az tanul belőle. Tanuljatok belőle, minden lehetőséget ki kell használni, soha nem szabad halogatni semmit mer lehet amit látsz az csak egy pillanatnyi csoda, egy lehetőség, egy átjáró a dimenziók között és te egy másik világba kerülhetsz ha gyorsan ugrasz, egy jobb világba csak mert rádmosolyog egy csaj és te egyből elkéred a számát és jó hatással lesz rád, kiragad az életedből, jobb ember leszel mellette, jót akarsz neki és megjavítod magad neki mert ő jobbat érdemel annál ami most vagy és harcolsz és küzdesz érte, és máris egy másik világban vagy, az ő világában ahogy megismered őt.

Lehet már egy alkoholista hajléktalan lennék ha nem ismerem meg őt, tényleg sokat javultam mellette, jobb ember lettem de nem elég jó, mondjuk nem mintha sokat számítana már ez.