Mit tehetnék az ellen, hogy ne féljek ennyire a kapcsolatoktól?

Ne úgy értsétek, hogy félénk személyiség lennék, mert nem erről van szó, imádok ismerkedni, randizni, barátkozni.. bármit... és a kezdeti szakaszt nagyon élvezem, amikor még nem alakultak ki a mély érzelmek, és felszabadult az egész dolog.

De aztán amint szóba kerül, hogy komolyabbra fordíthatnánk a dolgot, egyből azt érzem, hogy menekülnöm kell. Sőt, minél jobb valakivel és minél jobban szeretem és ő is engem, egyre inkább ez van bennem mindig. Onnantól kezdve pedig egyre távolságtartóbb leszek, nem keresem a másikat, elmondom sokszor, hogy hagyjuk inkább az egészet..stb, szóval meglehetősen elviselhetetlen leszek.

Pedig legszívesebben folyton meglepném, kedves lennék, stb, de nem merek ilyen lenni, mert attól félek mindig, hogy a másik csak kihasznál, és egy jót röhög ezen, hogy hogy bedőlök neki.

Nem tudom miért van ez, csak hosszú kapcsolataim voltak és sose vertek át, meg semmi, nem is kívánhattam volna náluk jobb barátokat.

Viszont egy ideje ez van bennem... most egy hónapja tart a dolog egy sráccal, már bele is szerettem, minden olyan jó lenne, de mégis szomorú vagyok és folyton a kibúvókat keresem, hogy miért is ne legyek vele. :(

Hogy lehetne ezen változtatni?

(Vele megbeszéltem őszintén és eléggé részletesen ezt a dolgot, tudom, hogy bízhatok benne, de mégis felmerül, hogy mi van ha mégis csak kihasznál.. pedig semmi nem utal erre, nem tudom miért van ez.. és nem is ellene irányul, egyszerűen senkiben se tudok bízni.)

23L