Mit tehetek, ha nem hívő a barátnőm?

Nem.

Ha elolvastad figyelmesen még ez evangélium (pedig köze nincsen a valósághoz) is arról ír, hogy mond el, mutass példát, és ennyi. Ne győzködj, semmit ne csinálj.

"ne vigyetek botot, sem tarisznyát" egyrészt, márészt "ahol befogadnak titeket engem fogadnak be, ahol pedig elküldenek, engem küldenek. Az ilyen városnak a porát is rázzátok le a lábatokról" (és itt jön a szokásos irgumburgum fenyegető rész, ) :)))

Tudod igen, ez egy életforma. Amit ha komolyan veszel akkor az együtt járás sem nagyon értelmezhető, ha meg nem akkor kár neked is erőlködni a vallásodban. :)

Szóval semmit ne tegyél.

Engem római katolikusként neveltek gyerekkoromban, a rokonságomban egész bigott hívők is vannak, akik még ajándékba is jó ideig csak vallásos könyveket tudtak adni pl. Felnőttként nem utasítom el a hitet, viszont a vallásokról általában az a véleményem, hogy azok emberi kreálmányok, épp ezért nagyon nem szimpatikus nekem az olyan nézet, hogy "csak az én hitem az igazi", ha valaki igazán hívő, akkor szerintem toleránsnak kellene lennie mások hitével vagy hitetlenségével is. Vagy éppen, elkülönítve a hitet a vallástól, azzal, hogy milyen felekezethez tartozik.

Hogy neked hívőként mennyire lehet sikeres hosszú távú kapcsolatod egy nem hívő emberrel, az nagyon egyedi dolog, szerintem leginkább a benned és benne lévő tolerancián, egymás iránti érzelmeken, és a kommunikációtok megfelelő voltán múlik. A legokosabb, amit tehetsz, hogy beszélgetsz vele ezekről a dolgokról olyan értelemben, hogy számodra érzelmileg és az életedben, mindennapjaidban mit jelent a hit, miért fontos számodra és meghallgatod, hogy ő mit gondol ezekről. Az ilyen beszélgetéseket persze ne erőltesd rá, ne az legyen, hogy mindig csak erről akarsz beszélni, mert az olyan agitáció szerű. Nem mindegy, milyen idősek vagytok, hogyan gondolkoztok általában a mindennapi életről, mit akartok a jövőtől, mennyire hasonlóak egyébként az értékek, amiben hisztek, mikor akartok házasságot, gyerekeket, stb. Ha mindkettőtökben van tolerancia és némi kompromisszumkészség, és persze érzelem, akkor nem lehetetlen egy jó kapcsolat sem.

" Hitem szerint azzal lesz neki a legjobb, ha találkozik Jézussal."

Igen de ez a TE hited ahogy írtad, nem az övé, a többi meg csak hipnózis kérdése, mennyire vagy rá hatással.

A legegyszerűbb egy kérdést úgy eldönteni, ha tükröt tartasz magadnak.

Mi lenne, ha a fent említett barátnőd arról akarna meggyőzni téged, hogy a világi élet sokkal jobb mint vallásosnak lenni.

Na erre mit lépnél?

Kérdező!

Kicsit már nekem is erőszakosnak tűnik a hozzáállásod. A megismertetés nem azonos a meggyőzéssel. Amiről én írtam a 7. válaszban, az a megismertetés. Azt el kell fogadnod, hogy ha a barátnőd a megismerés után mégsem kér a vallásból. Nem dolgod az ő hitén, világnézetén, ha úgy tetszik, üdvözülésén dolgoznod. A sajátodén kéne. (Pl. úgy, hogy nem ítélkezel egy buta internetes oldal százalékos értékelése alapján ismeretlenek fölött...)

No itt azt hiszem értem mit mondasz, és azt is miért tévedsz.

Ha krisztus lenne a boldogsága útja vele randizna. Igen az, obszcén. (ezért tartom obszcénnak az apácákat, de ez magán vélemény, sok mással együtt ebben a témában) A boldogsága te kellene,hogy legyél.

Neked meg ő. Ha ez nem így működik ott az már régen rossz.

Ha egy láthatatlan, és megszemélyesített lényt jobban szeretsz nála, akkor azt hiszem nincsen miről beszélni.