Annyira hülye voltam, hogy tehetném jóvá?! (lent)

Én sem tartom nyerő ötletnek hogy ilyen kapcsolatban tengődj, ahol te csak a második vagy, de ha te így érzed boldognak magad, akkor a legjobbakat kívánom. :) A Te döntésed, a Te életed.

És a válasz: nos az a gond, hogy azt se tudjuk, mivel bántottad meg. De értelmes pasiknál egy őszinte elbeszélgetés mindenképp segít a helyzeten. Az összeveszések nagy részét el lehetne kerülni ha a felek néha megbeszélnék egymással ügyes-bajos dolgaikat.

Én is voltam szeretői státuszban. Kb egy hónapig. Akkor a párom elköltözött a feleségétől, beadta a válópert, megosztották a pénzt, eladták a házat. Azt mondta, ő képtelen arra, hogy hazugságban éljen, és ne vállalja fel nyíltan a szerelmét. Aki szerelmes, az mindent megtesz azért, hogy a kedvesével legyen boldog, és vele élje le az életét. Gondolom, ezzel te is így vagy. Komolyan elhiszed azt a béna dumát, hogy érdekből van a nejével? A pénz, és ház fele amúgy is az asszonyé, akár házasok, akár nem. Közösen költenek, vele tölti az ünnepeket, hozzá bújik esténként, az ő főztjét eszi, őt vállalja az ismerősei előtt.

Tömören: én azt csináltam, hogy közöltem, nem akarok szerető lenni, mert normális kapcsolatra vágyom, nem arra, hogy egy nős pasi titkos játszótársa legyek. Otthagytam, nem érdekelt, hogy zokog. Rá két napra reggel a postaládámban volt egy albérleti szerződés másolata egy lakáskulccsal, és egy gyűrű. Jövőre leszünk 15 éves házasok. :)

Ez az utolsó sztori nagyon jó, szép kis történet a maga módján:)

A kérdezőnek nem tudok különösebben segíteni, de tény, hogy nem a legjobb kapcsolatban vagy. A kiengesztelés módját te tudod kitalálni, te ismered, a bocsánatkérés mindenesetre nem árt.