Hogyan tehetném jóvá, hogy ekkora bunkó voltam?

Egy kisebb betegség miatt most egy kis ideig nem tudunk rendesen szexuális életet élni a barátommal. Igazából csaka hüvelyemet kell elkerülni, más minden mehet (kényeztetem szájjal, simogathatja a csiklómat stb...). Délután kényeztett engem elég sokáig, de ugyanúgy mint máskor, most sem sikerült még csiklói úton sem elélveznem, így hát inkább elkezdtem én kényeztetni őt. Miután ez megvolt, pihentünk egy kicsit. Mikor felébredtünk, a barátom megint elkezdett simogatni ott lent, de én elvettem a kezét, és annyit mondtam csak, hogy neki se álljon, úgysem fog menni, felesleges nyaggatnia, békén hagyhatna már végre. Amikor kimondtam, már akkor tudtam, hogy oltári nagy barom voltam. A barátom annyit mondott erre, hogy legyen így, akkor többet nem nyaggat. Utána bocsánatot kértem tőle, amiért ilyen bunkó voltam, de tudom, hogy bántja, amiért így viselkedtem. Igazából egyszerűen roppant kínos, hogy több mint egy éve vagyunk együtt, és csak néha (havonta - két havonta) jutok el a csúcsra. Amikor nem vagyok beteg, akkor nincs nagy probléma, mert könnyen átmegyünk az én kényeztetésemből szeretkezésbe, és akkor meg tudom oldani a gondot. Most viszont nem volt előttem ez a menekülő útvonal, ezért állítottam le már az elején. Csak hát nem így kellett volna. Mit csináljak? Próbáltam megbeszélni vele, hogy miért voltam annyira ideges, de csak annyit mondott, hogy eléggé lényegretörően kifejeztem a problémámat, hogy számomra az ő simogatása csak nyűg. Pedig nem erről van szó. Imádom, ha megérint, csak nem tudok elélvezni, és ez rettenetesen frusztrál. Most mit csináljak? Mivel hozhatnám helyre a hibámat? Nem akarom, hogy azt érezze, hogy nekem rosszul esik, ha ő simogat.