Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mit tehetnék az ellen, hogy ne irtózzak a kapcsolat szótól?
Amint kimondom ezt valakivel, onnantól megjelenik bennem valamiféle szorongás, és állandóan a menekülést keresem a dologból. Két kapcsolatom volt eddig (egy 4 éves és egy 1 éves), semmiféle rossz tapasztalatom nincs, nem használtak ki, nem hazudtak, mindent megtettek értem, szerelmesek voltunk. De maga a kapcsolat szó... kikészít... és nehezen merem kimutatni az érzelmeimet is (főleg szavak formájában nem megy...az én eszközöm erre a nagyon gyakori összebújás, csókok, érintések..)
Most 2 hónapja alakulnak a dolgok egy sráccal, akivel egyből egy hullámhosszra kerültünk, és nagyon hamar kialakult a kölcsönös szerelem, teljesen odáig vagyok érte, ő minden gondolatom, és hihetetlenül boldog vagyok. Szinte minden időnket együtt töltjük, a családjánál is voltam már, az összes barátjának is bemutatott, kézen fogva járunk...stb, és persze hogy ne csak ezeket a külső tényezőket említsem, tényleg folyton velem van, ha pedig nem, akkor egész nap ébredéstől lefekvésig üzengetünk egymásnak, és ha csak eszembe jut, már attól is minden egyes porcikámat átjárja a boldogság és a szerelem...
Tudom, hogy ez gyakorlatilag kapcsolat, de amint annak neveznénk, megint előjönne bennem ez a gát, és menekülni akarnék a dologtól. Ő szerencsére megértő, és nem sértődik meg ezen, és nem értelmezi félre (nem arról van szó, hogy nem akarom őt felvállalni), de azért furcsállja nyilván.
Annyira szeretném, ha ez a dolog nem így lenne, de tudom, hogy egyből ez lenne, amint felcímkézzük a dolgot.
Mit csináljak, hogy ez változzon?
22L
válasza: válasza:Ne hívd kapcsolatnak. Kérelmezzük a facebooknál hogy ne csak azt lehessen kiválasztani hogy kapcsolatban hanem lehessen egy ilyen opció hogy: Szerelembe vagyok esve:)
Komolyra fordítva a szót nem értem hogy mi zavar téged... ha boldog vagy vele ha jól érzed magad akkor egy szó mit ér?
Milyen jelentést tulajdonítasz neki szerintem ott kellene keresni a hibát... milyen kötöttségeket találsz kifogásolhatónak egy kapcsolatban? Próbáld meg legalább magadnak megmagyarázni hogy mi a bajod ezzel a szóval...
és nehezen merem kimutatni az érzelmeimet is (főleg szavak formájában nem megy...az én eszközöm erre a nagyon gyakori összebújás, csókok, érintések..)
Ezt meg tudom érteni nagyon is én is ugyanígy vagyok vele... Sokkal többre tudok értékelni egy összebújást vagy ölelkezést mint ha órákat beszélnénk róla... A gond hogy ezt a legtöbb lány meg sem tudja érteni... Érezd magad különlegesnek:)
Igazából azt hiszem az a legnagyobb bajom ezzel a szóval, hogy onnantól bármit tesz a barátom, bennem van, hogy ezt kötelességből teszi, mert velem van, és egy kapcsolatban illik bizonyos dolgokat tenni/mondani.
Amíg pedig nem vagyunk együtt, legalábbis nem mondjuk ki, addig nem érzem azt, hogy kényszeresen történnének a dolgok. Nem azért találkozunk minden nap, mert egy pár vagyunk, és akkor "muszáj", nem azért keressük egymást, mert úgy illik, hanem egyszerűen a másikkal a legjobb lenni és kész. :)
válasza: válasza:Értem most már a problémádat... és a választ is tudom a kérdésedre. Azt viszont még nem hogy hogyan adagoljam be neked hogy érthető legyen... Talán ezen még gondolkoznom kellene de mind1 írok és majd kijön belőle valami... Úgy gondolom egy tipikus női hibának vagy a visszacsavart áldozata. Mert ki kell mondanom egy kapcsoltban a nőnek az igénye az hogy minden nap felhívják őket... kérdezgesse a párjuk hogy jólvan e mi történt ma... erre a nőknek van szükségük... nekem erre nincs szükségem. És ezt egy kapcsolatban a nők ELVÁRJÁK!
"Nem azért találkozunk minden nap, mert egy pár vagyunk, és akkor "muszáj", nem azért keressük egymást, mert úgy illik,"
miért muszáj? MERT a mai társadalomban a nők ezt várják el a férfiaktól. Aki meg erre nem képes az mehet a levesbe... Pedig nekem is mint férfinak erre nincs igényem és így ennek a fontossága is háttérbe szorul és így egy idő után elfeljtődik és bonyodalmak jöhetnek. Aki pedig ezek alapján kérdőjelezi meg az érzelmeimet annak nincs mit mondanom... ajjjj olyan nagy butaság ez szívem...
De ahogy látom te ettől szenvedsz... te elvárnád ezeket a dolgokat mert" kapcsolatban" vagytok... ugyanakkor nem szeretnéd hogy csak azért hívjon fel vagy menjen el hozzád mert "kapcsolatban" vagytok.
Nem szeretnéd így érezni mert egy aprócska lehetőséget látsz arra hogy csak azért...
Ha már együtt vagyok egy ideje akkor meg fogod ismerni a párodat és látni fogod rajta hogy csak azért van veled mert "muszáj" vagy azért mert szeretne veled lenni...
Egyébként erről a muszáj dologról is bővebben: Nekem hatalmas a szabadságérzetem és hatalmas igényem van erre. Úgy a szerelemben mint bárhol máshol az életben. Tehát egy kapcsolat elején ha szeretnék a másikkal együtt lenni akkor megyek ha nem akkor nem. Nyilván ha lehetőség van rá akkor megyek mert azért vagyok vele együtt mert szerelmes vagyok. Valószínűleg de hát a mai világban már minden előfordulhat... Ha fel akarom hívni ha van valami mondani valóm esetleg kérdésem akkor felhívom... Ezt tartom normálisnak és ezt várom el a másiktól is. És nem tartom gondnak vagy hibának azt hogyha a másikkal egész nap semmi különös nem történt és fáradt a meló után és legszívesebben feküdne már lefelé aludni akkor nem hív még fel egy fél órát beszélgetni a semmiről... De ezt férfiként nyílván máshogy látom mint te ezzel utalva vissza az írásom elején említettekre.
Fontos dolog viszont és ezt akartam írni az előbb a "muszáj"-al kapcsolatban csak kicsit elkalandoztam.. Hogy a kapcsolat elején azért vagytok együtt ahogy már te is említetted mert jó együtt lenni a másikkal boldog leszel tőle. Viszont lehet hogy egy nap nem lesz kedved vele lenni de a másik félnek meg szüksége lesz rád és itt jön a képbe a "muszáj" Ez nem azért van mert a társadalomban vagy a neveltetésben vagy akárhol azt tanították hogy egy kapcsolatban vagy és ezt "muszáj" hanem azért kell vele lenned mert szereted őt! És ha annak az embernek akit szeretsz szüksége van rád akkor ott kell lenned mellette.
Meríthetsz erőt abból hogy esetleg láttad már a párodon amikor neked volt rád szüksége hogy nem nagyon volt kedve hozzá de veled volt. Vagy reménykedhetsz hogyha majd neked lesz szükséged rá akkor ott lesz...
No ha eddig értettél valamit abból amit írtam akkor most már biztosan meg vagy kavarodva... ez így jött ki belőlem. Az én szegénységem hogy nem tudom ezt jobban megfogalmazni.. ha valamihez van kérdésed akkor tedd fel hátha úgy válaszolok és előrébb jutunk...
válasza: válasza: válasza:"Mit csináljak, hogy ez változzon? "
Konkrétan ezen egy pszichológus tudna érdemben segíteni. Minden kötődési probléma kisgyerekkorból fakad, olyan korai szakaszból, amit nem lehet "házilagosan" orvosolni. Ha hosszú távon, érdemben szeretnéd kezelni, akkor ahhoz szakember segítsége szükséges. Tapasztalatból írom.
39N
Jól látod a dolgokat, és értem is miről van szó. :)
Köszi, hogy ezt ilyen hosszan kifejtetted!
A kapcsolataimban mindig én képviseltem jobban ezt a fajta férfi gondolkozást egyébként, mind2 kapcsolatomban ez volt az egyetlen dolog, amit nehezményeztek barátaim, vagy legalábbis nem értették, hogy miért van ez.
A probléma pedig nem is az, hogy ha a másiknak szüksége van rám, akkor ott legyek vele, mert ez nem úgy muszáj... ezt szívesen teszem.
Inkább ami a legnagyobb problémám:
ha csak azért felhívna valaki minden nap, mert ezt így kell.
vagy ha mondjuk van egy hét, hogy mindkettőnknek megvannak az elfoglaltságai, programjai, csakazért is találkozni kéne többször is, mert hogy mi együtt vagyunk.. és akkor ülnénk ott mindketten azzal a tudattal, hogy most ez annyira nem jó, nem is élvezzük, mert csak a "kötelesség" miatt van a dolog.
Ezeket elmagyaráztam ennek a srácnak is, akivel most egy ideje "együtt vagyunk", azt mondta eleinte, hogy ő is abszolút ez a jellem, a szabadság milyen fontos, utálja a kényszeres dolgokat... stb
De mióta úgy tényleg szerelmesek vagyunk, már látom, hogy zavarja ez a gondolatmenet. Pedig mindig olyan emberekkel kezdtem, akiknek megvan a saját élete, rengeteg hobbi, sok barát, akiknél alapvető volt, hogy az összes napjuk jól telik akkor is, ha nincs senkijük. Mert én is ilyen vagyok.
De végül mindig az a vége, hogy minden idejét csak velem akarja tölteni, az összes programjára hív magával, ha nem megyek, akkor ő se... stb
Én viszont egyrészt nem szeretek senkit hívni magammal mindenhova, tehát ha pl hazajövök a szüleimhez egy hétvégére, akkor velük akarok foglalkozni, vagy vannak olyan baráti találkozók, programok, koncertek pl, amit ő annyira nem élvezne, és nem akarom, hogy ott legyen csak azért, hogy együtt legyünk.
Fordítva viszont mindig ez lesz, hogy én mindenhol legyek ott, de amihez nincs kedvem, csak azért nem akarok menni.. pl az összes tipikus pasi program nem vonz mindig, bár az ilyen társaságokat szeretem leginkább. És nem is abból van a baj, hogy nem megyek, hanem akkor ő se megy, hogy legyünk együtt inkább, és csináljunk olyat, amihez mindkettőnknek kedve van.
Ami jó dolog valahol, de úgy érzem, hogy ezzel korlátozom mégis. Ha pedig olyan dolgokon veszek részt, amihez nincs kedvem, azzal ő korlátozna engem... nem tudom ez mennyire érthető, de ez szokott lenni a fő problémám. Nem akarom, hogy valaki értem bármiről lemondjon, mert ezek engem tényleg őszintén nem zavarnak, ha nélkülem megy el bárhová.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!