Figyelem! A Felnőtt párkapcsolatok kategória kérdései kizárólag felnőtt látogatóinknak szólnak!
Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hogyan öljem ki magamból a szerelmet, a vágyat, hogy találjak valakit?
Figyelt kérdés
14 éves korom óta foglalkoztat az öngyilkosság gondolata, egy senkinek érzem magam, akinek meg sem kellett volna születnie. Nincsenek igazi barátaim, nincsenek sztorijaim nincs senkim és semmim. Nap mint nap felkelek és az egész napom azzal megy el, hogy erőlködöm előadni egy oylan embert aki nem én vagyok: elegánsan öltözködök, barátságos vagyok mindenkivel, játszom a boldog embert, határozottan döntök dolgokról céltudatosnak próbálok tűnni, járok edzeni/gyúrni. Egyedül az a 3 évem volt boldog, amíg párkapcsolatban éltem, aztán elhagyott visszaestem a sötét lyukba amiből próbálok kijutni, de nem megy. Szentimentális férfia vagyok, amit egy nő se díjaz, valószínűleg ezt érzik rajtam, hogy nem vagyok igazi férfi, tele vagyok gyerekkorom óta érzelmekkel, amiket soha senkinek nem tudtam kiadni... mind1. Időnként megtalálom azt a lányt, akivel szintén boldog tudnék lenni, de nulla hatással vagyok az összes nőre, úgy érzem egyedül fogok meghalni, vagy azon gondolkodom jobb lenne előrébb hozni. Minek akarok holnap felkelni? Minek? Hogy megint szomorú legyek?2014. máj. 19. 23:59
1/19 anonim 
válasza:
válasza:Full ugyanigy vagyok bar nalam a jo korszak csak 14 honap volt 19F
2/19 anonim válasza:
válasza:Azért, hogy a rosszakaróidat elküld a francba, a távoli pi__ába és megmutasd, hogy te igenis értékes ember vagy, akinek vannak céljai és nem rest ezeket megvalósítani. Nem gondolkodhatsz így! VÁltoztatnod kell ezen, és fogsz is még változni tuti! Az a baj, ez egy ördögi kör. Ha ennyire rosszul állsz mindenhez, akkor tényleg nem sok csodát lehet várni a másik nemtől is. Azt kéne elérni, ha nem is nézel fel magadra, legalább ne rombold a személyedet. Aláírom, h barátok nélkül, kapcsolatok nélkül rohadt nehéz minden, de mibe kerül barátkozni, ismerkedni? Ha megnézed minden nap, minden utcán, vagy bárhol máshol ott a lehetőség. Mert az adott, legfeljebb csak nem élsz vele. Az a gond, annyira szeretnél társat, hogy totál így indulsz neki ennek, hogy barátnő kell mindenáron. Hidd el, tudom mit beszélek, én is voltam anno ilyen periódusban. Aztán sok pofon meg miegymás hatására megtanultam elengedni a dolgokat. S lám, máris sokkal jobb lett az életem. :) Szóval ne más miatt kondizz, mert azt is megérzik. Ha téged a sport boldoggá tesz, az már egy jó út a fejlődésre. De ne erre az egy életterületre tegyél fel mindent, mert nem fogod észrevenni azokat a természetes lehetőségeket, amik adódni fognak. S azért nem, mert a saját magad hiedelmeibe burkolózól, és csőlátással bírsz. Hajrá!
3/19 anonim válasza:
válasza:addig örülj amíg legalább van erőd színészkedni, én már meg sem próbálok úgy tenni, mintha lenne még bennem büszkeség vagy hiúság
4/19 BlackSword válasza:
válasza:Csak azt tudom tanácsolni, mint mindig... Mi lenne ha a dolgokat magad miatt tennéd, és nem azért, mert meg akarsz felelni a körülötted lévőknek... Ne máson keresztül definiáld magad, hanem magadon keresztül az életét... Semmi nem kell a boldogsághoz, csak az, hogy feladd az önsajnálatot, és ne hisztizz, mint egy fürdős qurva... Most már tudod, hogy ha nem teszel a magad boldogságáért semmit, akkor más sem fog... Itt az ideje h te irànyítsd az életed, és ne csak szemléld... Találj olyan célt az életednek, amit szeretsz... És ne játszd itt a mártírt!!!
5/19 A kérdező kommentje:
27/F vagyok egyébként. Nem a gondolkozásommal van baj. Ha leülök és végiggondolom, tudom hogy hogyan kellene cselekedeni, min kellene változtatni, tudom hogyan kellene hatnom másokra... ezt igyekszem minden áldott nap megcsinálni. De belefáradtam, elegem van. A szívem, mint valami nehéz kő, folyamatosan nyomja a lelkem, vágyom az igaz szerelemre, ami sose jön el, mert az a kevés lány, akibe szerelmes tudnék lenni... nem viszonozzák. Vágyom a boldogságra de mintha isten vagy a sors vagy akármi arra ítélt volna engem hogy szenvedjek. Belegondolok a sorsomba, az életembe, az hogy ott ülök a világ legvégén, majd hirtelen a szívemből kiindulva jön egy pulzus, ami szétárad a testemben egészen a végtagjaim végéig. Leírhatatlan érzés, megnyugtató ugyanakkor hihetetlen magányos érzés.
2014. máj. 20. 00:25
6/19 anonim válasza:
válasza:Először is, tévhitekben élsz és semmi önbecsülésed nincs.
másodszor pedig, ha komolyan ez a legnagyobb problémád, akkor nem éltél még át igazi gondokat....
a pszichoterápiát javasolnám, és nem szemétségből mondom!
7/19 A kérdező kommentje:
Megjátszás, mártírság. Nem kell játszanom, szívből jön ez 13 éve... Az emberek nem egyformák, valakinek sérültebb a lelke, nem tehetek róla, ilyen gyerekkorom volt, ilyen jellemem alakult ki.
2014. máj. 20. 00:30
9/19 A kérdező kommentje:
Többször gondolkodtam már rajta. Egyszer kezembe fegyver kerül, amint lehet meghúzom a ravaszt.
2014. máj. 20. 00:32
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!