Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Elmondjam a barátomnak, hogy anorexiám van?
15 éves lány vagyok, most jöttem össze a barátommal. (Nem olyan hipp-hopp kapcsolat, ismertük egymást ezelőtt is, és nagyon úgy néz ki, hogy komoly dolog lesz belőle.)
A problémám az lenne, hogy nekem anorexiám volt egy-két éve, és még mindig bennem vannak rossz tulajdonságok abból az időszakból. (Ilyen betegségből nem lehet maradéktalanul kigyógyulni - sajnos.)
A Balaton közelében lakunk, így biztos vagyok benne, hogy szeretne majd lemenni oda velem. Természetesen én is vele, csak annyi a probléma, hogy "félek" a strandon... Jelenleg egy egészséges súlyom van, mások vékonynak mondanak, én mégis legalább egy ötöst le szeretnék adni.
Ha bikiniben kell lennem, még soványan is mindig szorongtam, reményeim szerint ha leadok öt-hat kilót (amivel már talán én is el fogom ismerni, hogy vékony vagyok), le fogok merni menni vele a partra.
Ha mégsem jön össze ennek az öt kilónak a leadása, elmondjam neki, hogy miért nem szeretnék lemenni vele?
Ha össze is jön, elmondjam neki, hogy számítson rá, hogy önteni kell majd belém a lelket, vagy majd törölközőbe bújva takargassam magamat, és magyarázat nélkül hagyjam, hogy furán néz rám...?
Ha nem róla lenne szó, hanem egy futó-kapcsolatról, vagy egy olyan srácról, akiben kevésbé bízom meg, el sem gondolkodnék azon, hogy elmondom neki. Ő viszont beavatott már engem dolgokba, amikbe mást még soha.
Srácok, titeket elijesztene, ha ilyet tudnátok meg a barátnőtökről...? Zavarna, ha esetlegesen nem mehetnétek vele strandra?
Megértenétek?
15/L, 17/F
Látod, itt bukik ki egy komoly kapcsolat.
Egy komoly kapcsolatban ez nem kérdés.
Oké, értem. Igazatok van, ha azt akarom, hogy tényleg komoly legyen a dolog, el kell hogy mondjam neki.
Azért kérdeztem, mert nem tudtam, hogy ez nem lenne-e túl sok neki.
És mert eddig csak barátokként működtünk. Most viszont együtt vagyunk, és nem tudtam, hogy ez lehet-e akkora változás köztünk, hogy ilyenbe beavassam. Még a szüleimnek, nővéremnek sem meséltem erről a betegségről semmit. Tudják, hogy van, de szerintük az egész megáll a "nem eszik a gyerek, mert azt hiszi dagadt"-nál.
A "buta kislány vagy" megjegyzésektől kíméljetek legyetek szívesek. Ti is hihetetlenül intelligensek lehettek, ha egyetlen kérdésből ilyet meg tudtok állapítani.
Ha biztonságban érzed magad mellette, és elmélyült, bizalommal teli kapcsolatotok van, akkor szerintem elmondhatod, de ezt csak ti érzitek, hogy így van-e. Én személy szerint egy ilyen személyes dologgal talán még várnék egy kicsit (azt írtad, csak most jöttetek össze), de ha te könnyebben nyílsz meg, akkor az nagyon jó, és nyugodtan mondd el hamarabb. :)
És kérlek, ha eddig esetleg nem tetted volna, feltétlenül kérj segítséget egy pszichológustól, vagy ha már ezt megtetted, akkor mindenképp folytasd az üléseket. Ismerek olyanokat, akinek sikerült lekűzdenie az anorexiát, neked is menni fog! :)
Köszönöm az előző két válaszolónak :)
Egyszer biztosan elmondanám neki. Csak abban nem voltam biztos, hogy már így ennyire az elején lehet-e... Csak ugye jön a nyár, és ilyenkor jobban kijön rajtam a dolog.
Arra jutottam, hogy jobb ha elmagyarázom neki a dolgot, mert különben félek, teljesen degeneráltnak nézne szegény:D
Pszichológushoz járok, de koszonom a tanácsot!:)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!