Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Soha nem fog feleségül venni? Megváltozhat a hozzáállása?
Barátommal több, mint 7 éve vagyunk együtt. Ebből majdnem 2 éve együtt is élünk. Még a megismerkedésünkkor megmondtam, hogy én feleség akarok lenni, ha az övé nem lehetek, akkor másé. Ezt el is fogadta, és elkezdünk "járni". Jól elvoltunk, szinte sosem veszekedtünk. Az összeköltözés volt az első vita. Ő pénzkidobásnak tartotta, én meg szükségesnek. Én már jó ideje késznek éreztem magam és a kapcsolatunkat, hogy eljegyzésre, és házasságra kerüljön sor. Több éven át reménykedtem és vártam a kérdést, de csak nem jött. Végül rákérdeztem. A válasz az volt, hogy szerinte tök felesleges. Emlékeztettem, hogy nekem viszont fontos és ezt neki is tudnia kell, hisz ezzel indult a kapcsolatunk. Végül megmondtam, hogy továbbra is tartom magam ahhoz, hogy feleség karok lenni. 2 évet kap rá, hogy eldöntse mit akar. (Amire azt mondta, hogy milyen sok 2 év, így másfél lett belőle. )Ebből eltelt fél év. Azóta sem hoztam szóba, ő sem. A napokban baráti társaságban (az ő barátai) kérdeztek rá, hogy mikor házasodunk. Ő azt válaszolta, hogy erről mi nem beszélünk, mert ő nem házasság párti én meg igen. (Na jókor szól..) Viccesen elütöttem a kérdést,hogy majd akkor, ha jól fogok keresni, vagyis soha.. De azóta sem tudok szabadulni a gondolattól. Számomra ez azt jelenti, hogy nem akar elvenni. Akkor minek van velem? És miért nincs benne annyi, hogy közölje, ne is álmodjak róla..? Arra vágytam, hogy egyszer valaki annyira szeressen, hogy örömmel vegyen el, mert ez teszi boldoggá. Most úgy érzem, a barátom soha nem fog így érezni. Ha megkér sem azért teszi, mert akarja, csak mert "kell". És én ezt nem akarom.
Mit lehet ilyenkor tenni? Sajnálnám, ha tovább kéne lépnem. :( 26/N
Ahogy Költőnő is mondta, egy jó szép kapcsolatot eb***asznál ezzel.
De ha neked ez létfontosság akkor hagyd ott.
Ha eddig nem változott a hozzáállása, nem is fog. Valójában nem is veszi komolyan, hogy nyaggatod ezzel, hiszen 7 évig ellavírozott így. Ő úgy van vele, hogy néha rád jön ez a házasodási mánia, ő valamivel megnyugtat és akkor nyugta van pár évig, aztán ha megint feljön a téma, elüti valamivel.
Nyugodj bele, hogy legközelebb is csak újabb pár éves időhúzás lesz belőle.
Na, mármost vagy úgy érzed, hogy annyira nem egyezik meg a kettőtök értékrendje, hogy jobb, ha külön folytatjátok tovább, vagy elfogadod az együttélést házasság nélkül.
Az, hogy ha ennyire tartasz az utcától, akkor kössél egyet vele. A házasságba vitt vagyon, és az együtt szerzett vagyon, együttéléskor is számit egy bizonyos idő után, vagy regisztrált élettársként, és házastársként is. Ennek után lehet nézni jogilag, mert változott. Szakemberek (jogászok) szokták javasolni a szerződést.
Az megint másik kérdés, hogy "kibalhézol" (rossz szóval élve) egy esküvőt, és még szerződést is az orra alá tolsz szerintem az első gondolata az lesz, hogy az egész a pénzről szól. Én amondó vagyok, hogy ha a egy férfi magától nem akar megkérni, abból jó már nem sül ki, de ne legyen igazam.
Kedves Dowd, hát ez az.. Nem akarok senkire semmit ráerőltetni, vagy kikényszeríteni bármit is. Arra vágytam, hogy egyszer önként akarjon engem valaki. :(
Úgy tűnik ezt buktam.
Engem tartanak egocentrikusnak, amikor még az ismerkedéskor elmondom, hogy mik a vágyaim és milyen céllal ismerkedem. Azt viszont én fogadjam el, hogy évek után kiderül, becsaptak. Mert igenis becsapva érzem magam. Ha elmondom, hogy mik az elvárásaim egy kapcsolatban és abba a másik belemegy, az azt jelenti, hogy elfogadja és egyetért. Évekkel később meg bemondja az unalmast. Ez persze kicsit sem ronda dolog..
És persze megint én vagyok a "hülye", hogy eddig miért vártam. Mert megbíztam a másikban. Azért.
És mert ha folyton ezzel jöttem volna, hogy mikor házasodunk?.. Megint csak mindenki engem tartana szemét alaknak.
Én itt azt tartom az alapvető gondnak, ahogy a problémát kezeli. Vagyis nem beszél róla, akkor nincs probléma. Ez pedig borzasztóan aggályos hozzáállás, hosszú távon is (főleg, ha már kérdésekben is ilyen).
A mai eszemmel azt mondom - miután több mint 10 évet húztam le egy ilyen férfi mellett -, hogy ne akarj hozzámenni, sőt, kapcsolatot se akarj. Nem azt mondom, hogy tűzön-vízen át keresztül kell vinned a saját elképzeléseidet, hanem azt, hogy egy kapcsolatban az eltérő nézeteket nem lehet szőnyeg alá söpörni, a konfliktuskezelésben mindkét fél (!) szempontjainak érvényesülni kell és közösen - egymás igényeinek tiszteletben tartásával - kell megkeresni a mindenki számára megfelelő megoldást. Ezzel szemben ő úgy kezeli a problémát, mintha nem is létezne. Szerintem menekülj, de ezt a saját tapasztalataim mondatják velem!
A másik lehetőség, hogy szépen leültök és tisztázzátok, hogy pontosan mi az, ami miatt nem szeretne házasodni (a "csak" ebben az esetben nem jó válasz), milyen lehetőséget tart elfogadhatónak, hogyan képzeli el a kapcsolatotok jövőjét, te is elmondod a saját szempontjaitokat. Mindezt addig beszélitek át, amíg nem értettétek meg kölcsönösen egymás álláspontját és nem találtatok egy olyan megoldást, ami mindkettőtök számára elfogadható. Van rá (minimális) esély, de sokkal inkább arra látok lehetőséget, hogy bármit is beszéltek meg, ő nem fogja tartani magát a megállapodáshoz, újabb kifogásokat fog keresni.
Hangsúlyozom, nem az a fő probléma, hogy elvesz, vagy nem vesz el, hanem az, hogy a konfliktuskezelési stratégiája egy 3 éves gyerek szintjén van (amiről nem beszélünk, az nem létezik), és ilyen emberrel borzasztóan nehéz ám a házasság!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!