Hogy tudnám a leggyorsabban elgyászolni ezt a kapcsolatot?

Van, illetve volt egy párom, két és fél évet. Konkrétan még a szakítás nem lett kimondva, de már most egy hónapja megsértődött egy olyan piti dolgon, amiben ráadásul 1000%, hogy igaza sem volt, és azóta nem láttam, nem beszéltünk. Ez így elég egyértelmű.

Ha vita volt, a végén mindig én kértem bocsánatot, és én engedtem, akkor is, ha nem az én saram volt.

Nagyon sok olyan dolog történt, amiből egyértelműen kiderülhetett, hogy csak én akarom igazán ezt a kapcsolatot, ő nem, vagy közel sem annyira. Ebből kifolyólag ő valószínűleg könnyen túltette magát rajtam, én viszont nem tudom.

Sokszor hittem már, hogy szerelmes vagyok, de ma már úgy látom, hogy ő volt az első igazi.

Eddig sosem gondoltam azt, amit ilyenkor szakításkor szoktak, hogy akkor én most örökre egyedül fogok maradni, és senkinek nem fogok kelleni, meg különben is, nekem sem kell senki más, ha ő nem lehet az enyém. Most így érzem.

Nem tudok már mit tenni, ennek vége, már csak szeretném mihamarabb elgyászolni az egészet. Most "esett le" csak, így egy hónap után, de most viszont már egy hete folyamatosan ott sírok, ahol senki nem lát. A munkahelyen jó, mert egyedül vagyok, ha véletlenül rajtakap valaki, azt tudom mondani, hogy a por, meg a műanyagtörmelék belement a szemembe.

Barátaim nincsenek, akik vannak/voltak, elköltöztek a szélrózsa minden irányába, főiskolára, egyetemre járnak.

Akikkel kimozdulhatnék, azokkal meg én nem akarok menni, mert egyszerűen irritálnak.

Senki sincs, akire támaszkodhatnék.

A figyelmemet sem tudom elterelni, mert mindenről ő jut eszembe, vagy valami, amit együtt csináltunk.

Mit tehetnék egyedül?