Hogy viselkedjem ilyen helyzetben?

Leírtam neked a szerintem lehetséges négy alternatívát, amivel erőteljesen sugalmazta, hogy szerepet játszani mennyire hülyeség, HA komoly párkapcsolatra vágysz. Erre te: "Persze,hogy boldog akarok lenni. Bármit megtennék,hogy szeressenek. Akár szerepet is játszok."

Erre jeleztem, hogy valamit te marhára félreértettél az irományomban, úgyhogy olvasd már el még egyszer, mit írtam oda, valamint alattam is megkérdezte valaki, hogy van valami fogalmad arról, mi egy párkapcsolat, ezzel jelezve, hogy egy valamire való párkapcsolatban az ember nem játszik szerepet. Erre te: "Persze,hogy tudom,mi a párkapcsolat. Az,amikor két ember szereti egymást,és a másik boldogsága fontosabb,bla-bla-bla."

Na ebből gondoltam, hogy troll kérdéssel állok szemben, tekintve, hogy elég vicces, hogy elvileg te mindenre hajlandó vagy egy párkapcsolatért, amiből ezek szerint amúgy mindössze annyit fogsz fel, hogy "másik boldogsága, bla-bla-bla".

Az a kérdésem: most akkor normális párkapcsolatra vágysz, vagy csak gyáva módon szerepet játszani, hogy a valódi éned mindig rejtve maradjon, nehogy véletlen sérülés érje a lelkedet?

Nem-nem! Nem a csendességed a problémád! Te egy olyan pasi vagy, aki meg van győződve róla, hogy ő maga semmit sem ér. Lenézed magad, semmi önbizalmad, ezért nem kellesz a nőknek. Ennek semmi köze ahhoz, hogy csendes vagy, vagy visszafogott. Nem kell a nagy duma, csak előny: legyél magabiztos, erős jellem, akkor nincs gond.

Amúgy meg könyörgöm próbáld már meg megérteni, amit a hosszú irományomban napokkal ezelőtt leírtam: ha szerepet akarsz játszani, az előbb-utóbb ki fog bukni. Általában amúgy is kevés szánalmasabb jelenséget láttam, mint amikor a megszeppent, önbizalomhiányos fickó akart macsó alfahímet játszani. Ha el akarod cseszni a nőt és a maradék önbizalmadat is, akkor hajrá!

Ráadásul szerintem messze az a legkárosabb dolog, amikor rövid távon bejön a színjáték, mert akkor pozitív visszajelzést kapsz a hülyeségedre, ezért még jobban fogod erőltetni. Tudat alatt folyamatosan feszengni fogsz, és rettegsz majd attól, hogy egyszer kiderül az igazság.

Így születnek a tipikus féltékenykedő, bizonytalan pasik. Mivel erősebbnek tettetik magukat, mint amilyenek, ezért folyamatosan félnek attól, hogy ha egy másik pasi is fellép a színre, akkor ők kevesek lesznek megtartani a csajt, hiszen ők csak erősnek tettetik magukat.

Röviden a lényeg: a csajnak vagy tudsz hazudni, vagy nem, de magadnak nem tudsz! Megpróbálhatod, de csak magadnak ártasz vele, mert akkor csak tovább mélyíted a hazugságaidat, és elveszed magadtól a lehetőséget a valódi fejlődésre, hiszen nem arra koncentrálsz, hogy az erősségeidet hogyan erősítsd még tovább, hanem arra, hogy hogyan álcázd a gyengeségeidet.

Ha önmagadat adod, akkor lesz, akinek tetszik, lesz, akinek nem. Az élet ilyen. Viszont ha önmagadat adod, és ez bejön valakinek, akkor azzal nő az önbizalmad, hiszen pozitív megerősítést kapsz önmagadra. Ha viszont egy képet akarsz vetíteni önmagadra, és erre kapsz pozitív megerősítést, akkor valójában csak ártasz magadnak, hiszen - ahogy mondtam - magadnak nem tudsz hazudni, te is tudod majd pontosan, hogy te nem az az ember vagy, akit most dicsérnek. Nagyon sok ilyet láttam már, és 100%-os biztonsággal állíthatom, hogy zsákutca.

Szóval add önmagad, és lesz, ami lesz. Ha elküld, akkor nem kellettél neki, majd lesz olyan, akinek kellesz. Ha meg így ahogy vagy, kellesz neki, akkor felszabadult leszel, boldog és őszinte. Ez voltaképpen ilyen kib**ott egyszerű...

Ne, ne, NE játszd meg magad! Légy önmagad és az vagy tetszik neki, vagy nem. Ha mást mutatsz, idővel úgyis kiderül.. hónapokon/éveken keresztül nem tudod megjátszani magad, akkor meg inkább előbb derüljön ki, ha mégsem illetek össze, mint utóbb, nem? :)

22N