Hogy viselkedjem ilyen helyzetben?

"kissé szerencsétlennek érzem magam,mikor vele beszélek. (ez az ún. önmagam). Néha úgy érzem,meg kéne játszanom magam."

Na akkor maradjunk csak úgy szimplán a logika mezején. Felvázolok pár eshetőséget:

1: megjátszod magad és nem jön be. Ekkor azon fogsz gondolkodni, mi lett volna, ha másképp csinálod, mi lett volna, ha másik szerepet játszottál volna, vagy egyáltalán nem játszol szerepet, csak adod önmagad. Ez az eshetőség amúgy eléggé valós, mivel az emberek többségénél a képmutatás könnyen tetten érhető.

2: megjátszod magad, és bejön. Ekkor viszont te magad tudni fogod, hogy valójában ugyanaz a szerencsétlen vagy, aki voltál, és mivel a csajt a vetített képpel szedted fel, egyre nagyobb kényszert érzel majd arra, hogy vetíts tovább; ez logikus, hiszen már bizonyítékod is van rá, hogy a csajnak nem te kellettél, hanem a kreált személyiséged, épp ezért fenn kell tartanod a látszatot, hogy veled maradjon. Emiatt aztán innentől egyre mániákusabban bújsz majd az álarcod mögé, nehogy kiderüljön az igazság, azaz egyre mélyebbre süllyedsz a komplexusaidban.

3: adod önmagad, a magad erényeivel és hibáival, de nem jön be, nem kellesz neki. Szar ügy, ez van. Ellenben ilyenkor adott egy nagyon fontos különbség az egyes ponttal szemben: nincs mit megbánni, nincs mi lett volna ha, hiszen a napnál is világosabb, hogy a csajnak nem te kellettél. Ezt az önértékelési problémákkal küzdő embernek nagyon nehéz feldolgozni, hiszen úgy érzi, ő maga volt kevés, nem volt elég jó, márpedig az ilyen ember ettől fél. A valóság viszont az, hogy egy ilyen történés amúgy nagyon nagy megkönnyebbülést is tud okozni, pont azért, mert nem marad kétely, nincs nyitott kérdés. Az élet sikerekkel és kudarcokkal jár együtt, a párkapcsolatok területe pedig különösképpen fájdalmas terep tud lenni, DE a siker csakis annak jár, aki vállalja a kudarcot is, és tanul a történtekből.

4: szintúgy önmagad adod, és bejön. Azt hiszem, ezt kell a legkevésbé magyarázni: jipí, hawaii, napfény, öröm, boldogság. Az ilyen párkapcsolatban nincs félelem, nincs maszk, hiszen a napnál is világosabb, hogy azért szeretnek, aki vagy. Úgy gondolom, neked ez a célod...

"Persze,hogy boldog akarok lenni. Bármit megtennék,hogy szeressenek. Akár szerepet is játszok."

Akkor most kérlek, olvasd el még egyszer, mi a szart írtam oda...