Lene így értelme a kapcsolatnak?

Egy hónapja ismertem meg a srácot interneten. Minden nap órákat beszélgetünk, nagyon jól megértjük egymást, teljesen ugyanolyanok vagyunk felfogás, értékrend, humor tekintetében is, ráadásul az ízlésünk is több téren megegyezik vagy nagyon hasonló. Annyi a probléma, hogy 6 éve Londonban él, és nem szeretne hazaköltözni. Most áprilisban jön haza két hétre, amikor is találkozni fogunk, lehetőség szerint többször is. Beszéltük, nagyon szeretné, hogy ha jól üslnek el az áprilisi találkák, akkor kimennék hozzá valamikor a közeljövőben egy hétre, és ha akkor is jól működik a dolog, akkor szeretné, ha a barátnője lennék. Sőt, ideális körülmények között (ha egy országban élnénk) már most maga mellett akarna tudni. Viszont tudom, hogy havi 3-4 napnál vagy kéthavi egy hétnél gyakrabban, hosszabb időre nem tudnék kiutazni hozzá, és ő sem haza (mindketten tanulunk, dolgozunk). Nem tudom, érdemes-e így belevágni. Amúgy semmi probléma, tényleg minden nagyon jó, mint mondtam, nagyon sok bennünk a közös. Meg van róla győződve, hogy én lennék a tökéletes barátnő, én pedig nagyon nagyra értékelem, hogy elfogad mindennel együtt (ez sajnos nagyon ritka, 100-ból 99 pasi megijed tőlem, nem tolerál bizonyos, egyébként normális dolgokat), nagy dolog ez nekem. Egyébként nekem még egy év van a suliból, és erősen gondolkodom (tőle függetlenül is), hogy ha végzek, kimegyek külföldre. Már gimi után is alternatíva volt, de aztán megtaláltam a nagy álmom, a nekem való sulit, a hivatást, amit életem végéig tudnék csinálni, és úgy voltam vele, először megcsinálom a sulit, aztán utána még mindig ott a lehetőség kimenni, viszont a tanulásból nem akartam évekre kiesni, utána nehéz újrakezdeni. Most sem akarom otthagyni a sulit senkiért és semmiért, és mint mondtam, egy évem még mindig van. Utána viszont kimennék hozzá. Szerintetek lehetséges egy évet így átvészelnünk? Köszönöm előre is!

21l