Évekig egyedülálló nők és férfiak, mivel tudtátok legyőzni azt az érzést, miszerint senkinek sem kelletek?

Semmivel, mivel nem gondoltam azt, hogy senkinek sem kellek. Egyszerűen nem ismerkedtem sokat, illetve amikor mégis, akkor sem vettem komolyan. Ebből kifolyólag teljesen érthető hogy nem is lett kapcsolatom.

Amikor meg elkezdtem ismerkedni rendesen, mert kellett egy kapcsolat, akkor lett is.

Őszinte leszek veled,magát az érzést legyőzni soha nem fogod,azonban én 2 hónapja,mióta letettem róla és úgy érzem feladtam egyenlőre ezt a hercehurcát,így könnyebb azért.Ugyanúgy tekintek a nőkre mint bármelyik másik emberre a környezetemben,és nem bámulom őket,nem foglalkozom egyszerűen velük,ahogyan ők sem velem.

Persze sokszor bezavarnak a vágyak és érzések,de próbálom minél jobban elnyomni és nem is gondolni rá legtöbbször,így jelenleg sokkal jobb tényleg.

Egyszerűen jobban érzem magam egyedül. Majd' minden jóbarátnál és havernál csak azt látom, ha barátnője van, eltűnik a társaságból, még olyan koncertre se jön el, amiről tudom, hogy a kedvenc bandája, amelyikre évek óta el akart jutni.

Na nekem ez nem kell. Sajnos oltári nagy szerencse kell, hogy olyan nőt találjak, aki tolerálja azt, hogy esetleg van egy életem, ami eddig is eldöcögött nélküle és bizony ez továbbra is el tud döcögni. Persze, kell valaki, akivel szeretjük egymást és legyen egy közös életem valakivel, de egy kis magánélet mindenkinek jár. Mondjuk amíg nincs gyerek, addig mondjuk 40-50%-ban, gyerekkel már max. 10-15%-ot mondanék, amit önző módon saját magamnak tartanék fenn. Na ez az, amit eddig sosem sikerült elérnem, úgyhogy egyedül is vagyok.

5-ös csak benyögött egy mondatot aminek így se füle se farka. Esetleg megindokolnád, érveket hoznál fel, hogy miért gondolod így?

Nagyon sokan vannak egyedül önszántukból azért mert pillanatnyilag így jobb nekik és ez teljesen normális. Sokkal normálisabb mint az, aki kapcsolatfüggősége miatt társas magányba rángat mást is.

Semmivel, mivel voltak jelentkezők, de én visszautasítottam több okból is. Aztán én sem vagyok az az ismerkedős, inkább a csendes, visszahúzódó fajta.

És egyetértek " Santorini" válaszával.