Mit tanácsolnál egy különc srácnak, aki valahol elakadt?

Azt mondják nem vagyok ronda, műveltnek tartanak és humorosnak is. Kicsit különc vagyok, ez egyfajta belső lázadásban nyilvánul meg a világ idióta működése ellen. Magyarul sarkosan kimondom, ami nem tetszik. Annyi a bajom, hogy szerintem rossz környezetben vagyok, egyszerűen túl tiszta a lelkem. Túl naív vagyok és gyermeki, felnőtt férfi létemre. Leginkább nem kezdeményezek sehol, mert eleve nincs olyan nagy társaságom, akik vannak, többnyire srácok, ha van benne lány az foglalt. Már annyira unom, ahogy a Gringó Sztár is énekli: "mindenki füle mögött vaj van..." Értitek. Nem tudom elképzelni, hogy olyan nővel ismerkedjek meg, aki teljesen hasonló érzelmileg mint én. Eleve nem is ismerek ilyen nőt ebben a nem túl nagy városban.

Nem olyan tanácsokra van szükségem, hogy járjak el bulizni, mert ezzel nincs gond. Alapvetően nem szeretem ugyan a nagy társaságokat, de nem vagyok szociofóbiás sem. Ritkán bulizok, mert már hányingerem van a 16 éves csitrikből, akik elárasztják a várost. Nem vagyok kíváncsi rájuk. Korombeliek meg nincsenek, nem is látom őket a szórakozóhelyen, amikor felmegyek.

Könyvtárt se írjatok, mert rendszeresen járok, de full meg van halva a net elszaporodása, elterjedése miatt. Sportolni nem tudok, mert van egy gátlásom, ami miatt nem szeretek nyíltan emberekkel sportolni. Nem vagyok kövér, nem erről van szó. De mégsem.

Azért fura mindez, mert a másik városban, ahol egyetemre jártam, ott lett barátnőm is először és utána is. Amióta végeztem és visszatértem munka miatt a szülővárosomba, megszünt minden inger. Olyan öregnek érzem azóta magam lelkileg. Szóval te mit tennél, mondanál?