Vannak itt különc/antiszociális/aszociális/visszahúzódó és ehhez hasonló lányok? Ti milyen tulajdonságú párt igényeltek?

Szerintem a visszahúzódó lányok az olyan srácokat szeretik, akik kiegészítik őket. Én például elég visszahúzódó vagyok, és az olyan srácok, akik még csak oda sem mernek jönni hozzám beszélgetni, szóba sem jöhetnek egy párkapcsolatban. Úgy értem ha látszik egy lányon, hogy félénk, legyen már annyi bátorság egy fiúban, hogy megszólítsa. Egyik lány sem fogja leharapni érte a fejét. Mivel én nem vagyok túl beszédes, ezért az sem árt, ha az illető szeret beszélni, hogy ne alakuljanak ki az úgynevezett "kínos csendek", de azért az is fontos, hogy hagyjon engem is beszélni, ha épp arról van szó, épp ahogy mondtad, hagyja a lányt megnyílni. Fontos, hogy érdeklődő legyen, sokat kérdezzen, és az sem hátrány, ha az érdeklődési körök hasonlóak (például egy rocker lánynak nem biztos hogy bejön, ha a srác kizárólag discot hallgat). Nekem külsőleg nincsenek igazán ideáljaim, a lényeg, hogy ne legyen ronda, de mondjuk egy magas és izmos srácnak biztos, hogy lenne nálam esélye :) Szerintem a visszahúzódó lányok többségének egy vagány, belevaló srácra lenne szüksége, mert egy hasonlóan félénk, nyuszi fiúval nem mennek semmire.

Remélem, segített a válaszom :D

"Egyik lány sem fogja leharapni érte a fejét."

Ez biztos? Én férfiként sok csajnál próbálkoztam, és bár a többség örül annak, ha megtisztelik a férfiak ezzel, vannak akik kifejezetten bunkón reagálnak, mintha én egy hatalmas nagy sértést követtem volna el azzal, hogy olyan szemtelenséget mertem feltételezni, hogy bejöhetek őkelmének. Az ilyen pi.nák nem tudom, hogy kivel tudnak összejönni, de remélem senkivel, és pókhálósan csoffad össze a puncijuk.

A kérdezőnek: Az ilyen lányok is menő pasira vágynak, ehhez joguk is van, más kérdés, hogy nehezen jön össze nekik. Az ilyenekkel az a baj, hogy hiába mész oda, nem tud élni a lehetőséggel, mert nem hisz magában, és inkább úgy tesz, mintha nem érdekelnéd. Nem érdemes velük bajlódni. Aki saját magát nem szereti, azt más se fogja tudni.

Rám szerintem mind a három kategória igaz, bár külsőre nem néznéd ki belőlem. :D Zenében rock- és metalpárti vagyok, szeretem a durva, de elgondolkodtató, vagy a simán polgárpukkasztó zenéket. Külsőleg nem vagyok egy nagy punk/metálos, nem hordok bakancsot, nem festem a hajam, viszont előszeretettel hordok feketét, és páran azt mondják, elég furcsán öltözködöm. Ez vagyok én.

Milyen srácokat szeretek... ezt nehéz megfogalmazni, de kell hogy legyen benne valami szokatlan, valami különleges külsőleg és/vagy belsőleg. Az egyik exemnek pl. óriási, különös vágású zöld szemei voltak, és szinte mindig sötét karikák árnyékolták őket; vagy volt egy másik, akinek gyönyörű, dús haja volt, és majdnem a derekáig ért. A hagyományos értelemben vett "helyes" vagy "jóképű" srácok szinte egyáltalán nem fognak meg, de az ilyesmiért megőrülök. Ennek ellenére a belbecs többet nyom nálam a latban, mint a külső, volt már kifejezetten "csúnya" barátom is, akiről tudtam, hogy az, de sosem láttam annak, mert a lelkét szerettem. Belső tulajdonságok tekintetében: legyen okos, intelligens, legyen egyedi látásmódja, tudja függetleníteni magát a többiek véleményétől, legyen érett és férfias. Ja, és az sem árt, ha "szép" a lelke, nem úgy értem, hogy sír a Titanic-on, vagy ilyesmi, hanem van valami szép és tiszta abban, ahogy gondolkodik és ahogy él.

Nyilván tisztában vagyok vele, hogy nincs az az ember, aki mindennek megfelelne, nem is várom el. De mindent egybevetve, hacsak 3-4 tulajdonságot megtalálok valakiben mindebből, amit felsoroltam, férjül veszem. :D

24/L

Most olvastam el a fenti vitát, kérdező, és azt kell, hogy mondjam, elég buta általánosításaid vannak. Én pl. azért nem merek közeledni másokhoz, mert kiskoromtól kezdve a társadalom úgymond "büntetett" azért, ha annak mutattam magam, aki vagyok, ezért a végén rájöttem, hogy az esetek többségében jobb, ha ki sem nyitom a számat. Ettől függetlenül vannak gondolataim, sőt, egyénibb vagyok, mint kéne (nem dicsekvésből mondom, jópár beszélgetés és hosszú évek tapasztalata bizonyítja ezt). És csak hogy lásd, mennyire nincs igazad: volt olyan kapcsolatom, amelynek a kezdetén néha órákig nem szóltam a páromhoz, szóval nézhetett volna akár az univerzum "legunalmasabb" lényének is, de nem tette, mert meglátta bennem azt a szerethető valakit, akit a későbbiekben meg is tudtam mutatni neki. Ő pedig egy pillanatig sem bánta ezt, élvezte, hogy "kibonthat", hogy napról napra többet fedek fel neki magamból. Ja, és ha valami, hát ez a kapcsolat nem a szexre épült, mert később nagyon jó és tartalmas beszélgetéseink voltak (és vannak máig is). De egyébként egyetlen olyan kapcsolatot sem tudnék mondani, amiben a partnerem buta libának tartott, mert a srácok, akikkel összejöttem, mind fontosnak tartották, hogy a párjuk ne csak egy üresfejű baba, hanem intellektuálisan egyenrangú partner legyen.

Szerintem ezt a kérdést a sértődöttség írathatta veled, mert egy (vagy több) ilyen csaj korábban lekoptatott. De meg is volt rá az okuk, ha ilyen felszínes és türelmetlen vagy, plusz ilyen hamar általánosítasz és ítélkezel mások felett. Fel kéne nőni, barátocskám :)