Lányok, nők! Ha egy férfi elég tehetős, gazdag, akkor a külseje csak másodlagos szempont?

Kedves kérdező!

A legjobb barátnőmnek volt ilyen esete épp egy hete. Két pasi hajtott rá, mindkettővel találkozott, úgy gondolta, majd eldől, hogy melyikkel jöjjön össze. Annyit kell tudni a két pasiról, hogy egyikük multimilliomos, a másik meg egyetemi végzettségű ugyan, de egyenlőre munkanélküli 32 évesen. Szóval két véglet kb. A barátnőm a munkanélkülit választotta. Tudod miért? Mert vannak céljai. Külföldre akar menni munkát keresni, ott letelepedni és a barátnőm is ezt szeretné, aki még egyetemista. A milliomos meg külföldi, de azt mondja a barátnőm, hogy ugyanolyan, mint ő és ez már túl sok neki. Nem piszkálja meg a fantáziáját, ennyi. Biztosan vannak nők, akik egyértelműen a másikat választanák, de itt van ez a példa is, hogy a pénz nem minden. :)

Személyfüggő, de az tény, hogy általában az a férfi vonzó(bb), aki tudna gondoskodni a családról, utódokról. De ugye ehhez a jó genetikai állomány is kell, amit egy jó fizikumú férfi nagyobb valószínűséggel tud továbbörökíteni, így az elég unszimpi, ha a pénzes pasi elhagyja magát, mert "minek?van pénzem" a filozófiája.

Személy szerint ha nincs kémia, akkor lehet maga az atyaúristen is, csak barátok lehetünk. Kémia kötelező. Plusz ugye fontos, hogy egy hullámhosszon legyünk. Nem akarnék olyan kapcsolatban élni, ahol nem lehetek 100%-ig önmagam, mert a hibáimmal szeressenek (de én ugyanígy gondolom a partneremmel kapcsolatban), csak így lehet kiegyensúlyozott egy kapcsolat. Ha nem adhatod magad, lelkileg megnyomorodsz, és ezen ugye nem segít, ha audi van alattad, vagy Hawaii-ra mész egy évben 4x.

Ami a gazdagságot illeti, ez is kettős mérce: bármikor visszaüthet, mert ugye a sok pénzzel sok hatalom is jár, és bármikor ellenem fordíthatja azt, ha mégsem sikerül a kapcsolat, sajnos nem egy ilyenre van/volt példa.

Plusz én feszélyezve érezném magam egy nagyon gazdag férfi mellett. Arról nem is beszélve, hogy praktikus gondolkodású vagyok, és a nagyon gazdagokra ez ugye nem feltétlenül jellemző. Pl. nem értem, hogy miért kellene 10x annyiért megvenni egy sima fehér inget, aminek a címkéjén egy márkanév van, ha ugyanazt a minőséget megkapod a sarki üzletben, vagy turkálóban. Vagy minek a nagy villa, ha nem lakja be senki? Vagy miért ne vegyem meg a olcsóbban pontosan ugyanazt az ételt, alapanyagot, minek a flancos boltba menni? Vagy pl. nem öltöznék ki, csak mert a pasi azt mondja, mindig abban lennék, amiben épp jól érzem magam, társasági rendezvényeket utálom, kissé antiszc vagyok, pedig általában a gazdag pasikkal ilyen helyekre "kell" eljárni, így még egy minusz, pokoli kirakatbaba lennék. Szóval az "adjunk a látszatra, fontos a kirakat" nagyon nem az én világom, mert abszolúte logikátlan.

Persze nem álszenteskedem, nyilván én is tudnék mire költeni, ha "eltartott nej" lennék (bár ez abszolúte nem cél), speciel annyi könyvet vásárolnék, hogy lehet, hogy még az ágyat is kiszorítaná a lakásból. Meg persze antik dolgokat, de ez utóbbi befektetésnek is nagyszerű, szóval ezek ugye megint ésszerű dolgok, van értelmük, nem a csiliviliről szól.

De azért sok nő ismerek, aki pont az ellenkezőjét gondolja:)

Nyilván van olyan milliomos, aki szintén így gondolkodik mint én, nem akarok általánosítani, de ez elég ritka.

23/N