Ti elhagynátok ennyi miatt? Ha igen, hogy lehet az ilyesmit egyáltalán megoldani?

Jónéhány hónapja feltűnt, hogy van egy ismerőse facebookon, akivel gyakran chatelnek. Rákérdeztem, hogy ki az a lány, annyit mondott, hogy egy régi nagyon jó ismerőse. Ebben meg is nyugodtam. De azóta feltűnt az is, hogy valahányszor odamegyek hozzá a géphez, gyorsan lapot vált, ha ezzel a lánnyal beszél. Tegnap nem váltott elég gyorsan és láttam, hogy a lány írta neki, hogy megint nagyon kívánós.

Ma már nem bírtam tovább, elolvastam a facebookos üzeneteiket. Ahhoz képest, hogy a lány állítólag egy nagyon jó ismerős - nem is tud a létezésemről (nincs beállítva a kapcsolati státuszunk, se közös képek és egyikünk se nagyon szokott posztolgatni, szóval oké, hogy akivel nem beszél az ember, az nem tud meg ebből semmit, na de egy régi jó ismerős?). Minden beszélgetésük abból áll, hogy a lány találkát ajánl, a párom pedig időhiányra hivatkozva elutasítja. Na de nem egyszerűbb megmondani, hogy ne próbálkozz nálam, zárt kapukra lelsz? Ez úgy tűnik, mintha ő az esélyt azért meg akarná hagyni.

Ezek után egy másik ismerősével való beszélgetésébe is belenéztem, mert a múltkor direkt nem válaszolt neki, amíg ott voltam mellette és mondta is, hogy olyasmit beszélnek, ami nem tartozik rám. Ezzel akkor nem volt problémám, mindenkinek lehetnek titkai. De már gyanakodtam. Nem is alaptalanul: beszélgettek a régi szép időkről és írta a srác, hogy kellene már csajozni. Erre a párom szó szerint azt írta, hogy igen, valóban, "és lesz@rom h van párom".

Nem tudom, mit tegyek. Mindezek mellett ugyanis azt érzem, hogy szeret, tervez velem, lakásokat nézünk, hogy elszabaduljunk végre az albérletből, gyereket tervezünk... ebbe a képbe annyira nem illik, amit láttam. Ugyan ezek alapján nem csinált semmit, de bízhatok így benne? Most akartam abbahagyni a gyógyszert, de ezek után meginogtam. Most még tudok lépni, ha kell - de gyerekkel, közös lakással, hitellel?

Viszont ez vajon elég arra, hogy lépjek és felrúgjam az életünket? Hiszen végül is nem tett semmit és lehet, hogy nem is tenne. Nem tudom. Mi a helyes lépés ebben a helyzetben?

A másik kérdés, hogy ilyenkor egyáltalán hogy kell ezt meglépni? Vannak olyan lakások, amiket azonnali hatállyal ki lehet venni? Az albérlet az ő nevén van, meg én egyedül nem is tudnám fenntartani, szóval nekem kellene menni. Budapesten se rokonom, se olyan ismerősöm nincs, aki segíthetne. Hogy lehet ezt megoldani? Előre vegyek ki lakást és hívjam a költöztetőket? És ha mégis meggondolom magam? Aki már lépett ilyet, hogy oldotta meg? Előre is köszönöm!