Jól gondolom? Megerősítenétek?

Szóval megpróbálok nem egy regényt írni :) Decemberben szakítottam egy lánnyal (nem jártunk konkrétan) de olyan szoros kapcsolatban voltunk hogy szakításnak lehet nevezni, konkrétan csak rajtam álltak a dolgok. Osztálytársak vagyunk és ez volt a fő indokom azellen hogy összejöjjünk. (A többit nem mondtam el neki mert eléggé megsértődött volna, én meg szeretem őt és nem akartam vele rosszban lenni.) Mind1 a történethez hozzá tartozik az én hülyeségemet terhelendő hogy ez a nem összejövés/hirtelen kiugrást másodszor játszottam el vele. Ezért szégyelltem is magam és értelmesen megakartam vele beszélni és bocsánatot is kértem. Na ez volt az a pont amióta tudomást sem veszünk egymásról. (Többször is tudtomra adta hogy számára nem nagyon létezem. Nem akartam énis ilyen ovodás szintre lemenni, ezért hagytam)

Én még mindig kicsit szerelmes vagyok belé. Nem tudom miért, mert biztos hogy nem jönnék össze vele és hosszútávon elképzelhetetlennek tartom a kapcsolatot vele.De nagyon zavar hogy nap mint nap látom ahogy nevet meg mosolyog és konkrétan keresztül nézünk egymáson. Szalagavatóra megkérte azt a gyereket akit a legjobban kinem álhatok :D (ők eddig is jóvan voltak, szóval betudtam annak hogy hátha nem engem akar húzni) Mind1 ígyis elvoltam még. Azóta a csaj legalább 3-4 randit letudott. Most meg a legjobb haverommal kavar. (A srác elég buta és még nem esett le neki hogy nyomul rá a csaj, meg tagadja hogy tetszene neki, de idő kérdése és meglesz az). Egyébként a srác sem a lány kategóriája. Szóval 2 racionális magyarázatot találtam magamnak. 1- hogy a csajnak tényleg majdhogynem bárki de bárki jó 2- hogy szemét és engem akar kiidegelni

Akármelyik is, szerintem nem lenne érdemes foglalkoznom vele. Akkor miért érdekel mégis?