Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Miért van ennyi ember, aki ezen az oldalon sajnáltatja magát?
Sokan főként a másik nemet hibáztatják, mert nem kellenek nekik. De ha valaki saját magát nem szereti és nem fogadja el, hogyan várhatja el, hogy más elfogadja és szeresse?
Miért gondolják, hogy bárkinek is kell egy búvalbélelt, önsajnálkozós ember? (Az emberről lerí, hogy milyen, szóval felesleges jönni azzal, hogy "dehát nem mutatom, hogy ilyen vagyok")
Szerintem a legtöbb férfi/nő is egy életvidám párt szeretne magam mellé. Akkor miért nem válnak ők is olyanná?
Jó, tudom, most jön a szöveg, hogy a sok csalódás és elutasítás elvette a kedvüket. MINDENKINEK sok csalódásban és elutasításban volt része.
De ha ezentúl így állnak a dolgokhoz, akkor sose lesznek boldogok...
válasza: válasza:
válasza: válasza:Jó azért azt is nézd, hogy nem lehet minden ember életvidám meg mindig happy. Rakás gond szakad az emberek nyakába nap mint nap. Szerencsés az olyan ember, aki ezeket kizárva csak a pozitív dolgokra tud fókuszálni. Ez nem könnyű. A kérdésre a válasz pedig: mert az agynak kompenzálnia kell valahogy magát. Tehát, ha máshol nem hallgatják meg az illetőt, felmegy a netre és névtelenül kiöntheti a szívét másoknak. Persze nem szabad csak önsajnálkozásba bocsátkozni, de illik elfogadni, ha nehézségei vannak az embernek. Neked is jól esik, ha meghallgatnak.
A lényeg, hogy egy szomorú érzelmi affinitású ember is lehet vidám, ha találkozik egy olyan emberrel, akivel kölcsönösen kihozzák egymásból személyiségük legjavát. :)
válasza:Ha lenne párom lehetnék én is vidám ilyen egyszerű.Ha érezném,hogy számítok valakinek nyilván nekem is jó kedvem lenne,és másképpen látnám.
De csak élnéd át azokat a dolgokat,amiket egyes emberek ilyen helyzetben,hát kifutnál a világból az első percben...
Beletennélek az én helyzetembe 1 napig,és a végén le merem fogadni,hogy sírva kérnéd vissza a sajátodat,mert nem tudnád kezelni a gondolatokat,és helyzeteket amik történnek...
válasza:Én konkrétan messzemenőkig egyetértek veled kérdező. Engem kevert szorongásos depresszióval és szociális fóbiával diagnosztizáltak és az önképem darabokban csücsül az árok szélén.
Az emberen pedig valóban érződik és elég csak ránézni egy fényképére és már azon is látszik.
A végső kérdés pedig, hogy miért nem válunk mi is vidámmá? Mert betegek vagyunk és orvosi segítség nélkül nem lehet előrébb lépni. Nem úgy megy ez, hogy "Na ma reggel felkelek és mostantól életvidám és boldog leszek!" Ez megy néhány percig, aztán valami történik és visszazuhansz.
Eddig a rekordom 2 hét tetszvidámság volt, aminek a vége egy idegösszeomlás volt.
Tény az is, hogy amikor megfelelő kezelést kaptam, akkor valóban megváltoztam és két hónappal a kezelés kezdete után lett is egy barátnőm. De azóta minden megváltozott és visszaestem. :)
Én gyakorlok önkritikát, másoknak sem ártana magukba nézni és én is azt látom, hogy az itt rinyáló férfiak és nők 90%-ára ráférne egy pszichoterápia.
Nem a levegőbe beszélek, nekem sem gondtalan az életem. Régebben se volt az sőt.
Hasonló voltam azokhoz akikről írtam. Csúnya, kövér lány voltam, akki senkinek se kellett és mindenki hibás volt persze rajtam kívül. És még tetejébe családi gondok és társai hadd ne részletezzem.
Aztán rájöttem, hogy az ember csak akkor lesz valóban boldog és optimista ha tesz is valamit azóta. Azóta vagyok teljesen jóban magammal, amióta lefogytam, és msot most már csinos, kisportolt, szép nő lett belőlem, és elvégeztem az egyetemet. Mert tettem valamit magamért, azért tettem mindenzt hogy meg legyek elégedve magammal. És utána kedztem pozitívan látnia világot, és a napi gondok fölé emelkedni, mert szívböl jön a jókedvem. Mindig mindenkinek akadnak nehézségek az életében, családban, párválasztásban, munkahelyen de ha te magad nem szereted és nem kerekedz ezen fölül, akkor más se fog. Senkinek sem könnyű. Nyilván nem lehet a nap 24 órájában örömködni, de ha túlnyomórészt boldog vagy és pozitív, akkor nyert ügyed van.
Az ember nem attól lesz boldog, hogy lesz valakije. Azt hívják kapcsolatfüggőségnek. Szóval ha arra vársz 6-os, hogy más tegyen boldoggá, akkor csalódni fogsz.
7-es, sok sikert neked. :)
válasza:6-os vagyok.
Én nem várok már semmire,az életem egy szar és ennyi.Már elfogadtam,hogy nem lesz soha senkim,beletörődtem így 8 évnyi hercehurca után.Változtattam is sokat,szerintem mindent megpróbáltam amit lehetett a lehetőségeimhez képest,mégsem jött össze semmi érdemleges.
Innentől fogva én már csak külső szemlélőként érzem magam,aki sodródik az élettel aztán vagy lesz valami vagy nem.Ameddig bírom ezt az életmódot,addig tartom magam utána mi történik azt meg majd akkor eldöntöm...
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!