Párok, mennyi időt várnátok/ vártatok az összeköltözéssel,25-30 év között?

Ugyan kicsit más helyzet, de barátomnak már van saját lakása, én pedig most tervezek elköltözni itthonról. Javasolta, hogy költözzek hozzá, de én például nem szeretnék. Nem vele van a bajom, csak szeretnék még egyedül lenni egy darabig, amikor van egy saját kis birodalmam, amit én irányítok, ahogy tetszik.

De a ti esetetekben azt tudom javasolni, mint az első, hogy 1-2 hónapig lakjatok albérletben, annyira egetverő pénzt az sem visz el, és utána meglátjátok, hogy működik-e?

Kaptam lakást a szüleimtől 25 évesen, így a barátnőmmel 8 hónap után tervezzük az összeköltözést.

Nagyon szeretjük egymást, abszolút ideálisak vagyunk egymás számára.

Nem vagyok rá büszke, hogy a szüleim alánk toltak egy lakást. Tisztelem azt, aki megdolgozik érte, még ha hitelt is vesz fel.

Az élet igazságtalan ebből a szempontból, de én ezt átérzem.

Amúgy az nagyon igaz, hogy lakva ismeri meg a másikat az ember! Ettől kicsit félek is.

Arra semmi sem biztosíték, hogy mi lesz 3-5 év múlva. De ez mindennel így van.

Bárkinek megromolhat a kapcsolata, attól függetlenül, hogy mennyit éltek már együtt és hogy kinek a lakásában.

De azért pár hónap együttélés próbaként még mindig jobb, mint a nagy ismeretlenre közös lakást venni.

Mi már ismertük egymást a férjemmel olyan 4 hónapja, mielőtt összejöttünk, mert együtt dolgoztunk. Miután összejöttünk, kb. két hónap múlva már összeköltöztünk, de a páromnak már volt lakása, tehát nem kellett rá gyűjtenünk.

Ti tudjátok, hogy bevállaljátok-e a közös lakást, ez rajtatok múlik, nem igazán lehet itt mit tanácsolni. Ha mi ilyen helyzetben vagyunk annak idején, ennyi idő után már biztos bevállaltuk volna, de ezek mi vagyunk...

Szerintem ennyi járás után még elég necces a közös lakás, de ugye tényleg igaz, hogy bármikor beüthet a krach.

Mi öt éve járunk, rendszeresen ott aludtam nála, majd félig oda is költöztem, de elég spéci volt a helyzet (külföldön melózott, nem volt konyhánk, mert ott lakott a mamija is..).

Aztán most egy éve teljesen külön költöztünk, találtunk egy nagyon jó, de nagyon olcsó albérletet (télen is hatvanat fizettünk rezsivel együtt). Bár egyelőre nincs annyi milliónk, hogy vehessünk külön házat, nem is tervezzük, mert még nem fix, hol szeretnénk lakni. Ez ad egyfajta szabadságot is, hiszen nem köt minket semmi ehhez a városhoz, ha akarunk, továbbállunk és kész.

Minden esetre ha közösen vásároltok, szerintem írjatok egy szerződést, hogy ki mennyit adott bele, hiszen nem vagytok házasok, csak bonyodalom lenne, ha külön mennétek.

Én mondjuk biztos nem mentem volna abba bele, hogy egyből veszünk valamit, mert bár kétségem sincs afelől, hogy vele akarom leélni az életemet, azért bennem is volt félsz. Ízlik-e majd a főztöm, össze tudom-e egyeztetni a munkát a háztartással, ő hogy viseli ezt az egészet... Szerencsére alaptalan volt minden, nagyon-nagyon jól megvagyunk! Jobban, mint bármikor ;) De talán ehhez kellett a fesztelenség is, a "nincs mit veszíteni" érzés.

Szerintem is elsőre albérlet!