Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Van értelme ennek a kapcsolatnak, minden kapcsolat ilyen lesz idővel?
Nem vagyunk házasok, csak jegyesek, de itt komolyabb válaszokra számíthatok, mint a szerelem kategóriában.
Szóval 5 éve vagyunk együtt.
Nagyon fiatalon jöttünk össze, én 15 éves voltam, ő 16.
Előtte is voltam szerelmes, de semmi komoly nem volt ( a leghosszabb "kapcsolatom" másfél hónap volt).
Egymásba szerettünk, eszméletlen boldogok voltunk, valahogy az elején is olyan mély nyugalmat éreztem, tudtam hogy benne bízhatok, nem cserél le egy másik lányra, stb..
Aztán amikor kb 3 éve voltunk együtt, valami megváltozott, a szerelem úgymond elmúlt, lanyhult a kapcsolatunk, már nem voltam olyan boldog, beszélgettünk, "szakítottunk" kibírhatatlan fájdalmat éreztem... Zokogni bírtam csak... Nem is tudom mihez hasonlítani, szó szerint el viselhetetlen volt, másnap délelőtt megkerestem, persze kibékültünk, egy darabig jó volt, aztán újra "eljátszottuk" ugyanezt, akkor is nagyon fájt, vissza akartam csinálni az egészet, ahogy ő is, akkor is kibékültünk még aznap...
De a helyzet változatlan, persze szeretem, ragaszkodok hozzá, vele szeretném le élni az életemet, nem kell nekem más, csak nem is értem miért van ez....
Valahogy már nem tudom "magunkra értelmezni" a romantikus dalszövegeket, filmeket... Nem érzem azt amit (lehet, hogy kellene)...
(Egyébként már együtt is élünk 1 éve)
Köszönöm, hogy végig olvastad!
"Azt, ami van, nem értékeled,
csak amikor már elveszett."
válasza: válasza:Nem, nem lesz minden kapcsolat ilyen idővel.
Ha a szerelem elmúlik, akkor egy jó kapcsolatban ilyenkor egy sokkal mélyebb szeretet jön a szerelem helyére. A felszínes kapcsolatok szétmennek.
Szerintem ti nagyon jól elvagytok együtt, jó együtt lenni, de valami mégsem stimmel. Vagy talán nem meritek beismerni azt, hogy tényleg nem működik...?
válasza:A kérdésed eleve abszurd. Az első tiniszerelmeddel vagy, és a kapcsolatokról, más szerelmekről elmélkedsz. Azért azt kijelenteni, hogy 15 éves korod előtt is voltál "szerelmes" de nem így, kissé röhejes. Ha most huszonévesen, vagy később a harminc felé közelítve megismernél valakit, megértenéd miről beszélek, mert valószínűleg a szerelem nagyon nem az, mint aminek te hiszed.
Teljes normális a gyerekkori, hormonoktól túlfűtött, vak, naiv kis "szerelmeknél", hogy megváltoznak - hiszen felnőttök ti is! Változtok folyamatosan, évről évre, de ebben a korban még drasztikusan. Na és ha nem vagytok egymáshoz illőek, akkor viszont ellentétes irányban. Az ember személyisége ilyen fiatalon még nem alakult ki, ez teljesen normális. Ezért is végzi a tinikapcsolatok 90%-a szakítással, hiszen azt sem igazán tudják, kivel vannak együtt.
A szakításotoknál természetes, hogy fájdalmat éreztél, hiszen sokáig voltatok együtt, ragaszkodtál hozzá. Szerintem mindenki átmegy ezen ennyi idősen. Itt azonban sokszor megint nem a szerelemről van szó, hanem arról, hogy ha gyerekfejjel belementél egy kapcsolata, akkor fogalmad sincs róla milyen önállónak, egyedül lenni; így annál kínzóbb a másik hiánya.
A kapcsolatotok valószínűleg már alapjaiban megromlott, amin nincs mit csodálni. Ami titeket összetart, az a közös emlékek, ragaszkodás, egyedülléttől való félelem. Ezért van az, hogy szakítotok majd újrakezditek, mivel érzitek, hogy nem vagytok egymáshoz valók, nem vagytok már "úgy" szerelmesek, de mégis...
Ilyen kapcsolatban elég nagy hiba lenne házasodni.
válasza: válasza:Ha azonos irányban változtatok, és ekkora a harmónia, akkor kérlek áruld el, hogy hogy lehet az, hogy 2 év alatt nem egyszer sikerült már szakítanotok?
Nem lehet, hogy csak becsapod magad?
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!