Bolhából csináltam elefántot?

7 éve vagyunk együtt barátommal, együtt is élünk. Az elmúlt években csak veszekedtünk kb, egy dolog miatt: soha nem segített semmiben. Én többet dolgozom mint ő (én 12 órákat minden nap, ő 5-6 órákat 3-4x egy héten) és fáradtan hazaérve folyton az fogadott, hogy a lakás igénytelen, piszkos, büdös lelakott. Az életem kb a robotolásról szólt, semmi időm nem jutott magamra, plussz van egy kutyánk is, akivel csak én foglalkozom, pedig ő akart mindenáron kutyát.

Párom otthon ült, gépezett, játszott, elvolt haverjaival, kb remekül szórakozott, míg én süppedtem bele a depresszióba, szép lassan a monotonitástól, és mert minden az én nyakamba szakadt. Évekig tartó veszekedések után mostanra elértem hogy néha besegít, elmegy bevásárolni, nagy ritkán főz valamit... de az egészet olyan kelletlenül csinálja, felszínesen... és kb a hangulat is pocsék itthon azóta.

Ez, hogy bejárónőnek, takarítónőnek nézett éveken át annyira elvette az én kedvem is az egésztől, hogy szex se nagyon van/volt az utóbbi időben. Ő nem értette, miért változtam meg az "utóbbi időben", pedig annyiról volt szó, hogy minden nap fáradtra és fásultra güriztem magam, míg ő mosolyogva számolt be aról, hogy milyen jó a kedve, stb...

Szerintetek kibírhatatlan lennék emiatt? 25/n.