Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Szerintetek jól tettem vagy csak rosszabbat csináltam vele?
Az a helyzet, hogy barátommal nagyon ritkán találkozunk kettesben, inkább csak suliban. De az nem olyan...
Eddig 1-2 hónaponként eljött ide,mikor úgy tartotta kedve és nem volt a tanulás a kifogás.
Mikuláskor mondtam neki, hogy talán én is elmehetnék hozzá, szüleim is megengednék. De ő azt mondta,hogy sokat kell egész nap tanuljon a dolgozatokra...és láttam,hogy nem szeretné, ha mennék.
Most meg már,hogy szünet van, azt mondta eljön vasárnap.
Mivel 6 km van az otthonunk és a buszmegálló közt, eddig anyummal mentünk mindig elejébe. Akkor nap viszont anyumnak reggel 9 körül van ott dolga a városban,akkor jöhetne is vissza velünk,s anyum sem kéne újra bemenjen érte.Azt mondta,az túl korán van neki.
Erre mondtam,hogy akkor ne is jöjjön, hisz ő sem akarta a múlkor, hogy én menjek. Úgy látszik,még örül is neki, azt mondta hogy jól van.
Szerintetek jól tettem, vagy ezzel csak már rosszabb lesz?
először én is arra gondoltam, de miután ezt felajánlotta, reméltem van még remény.
És ha megkérdezném cinikusan, hogy örül-e hogy nem jön?
Hát szerintem ez már semmin nem változtat... Csak magadat hozod kellemetlen helyzetbe, hogy itt kéreted magad ezekkel a megszólalásokkal (hidd el, tudom, milyen, én is voltam már ilyen helyzetben párkapcsolatban - 19/L). Én a helyedben így is eléggé megalázva érezném magam. Ha akarna jönni, veled akarna lenni, azt kimutatná. Én a helyedben megmondanám, hogy akkor semmi értelme járnunk, ha nem mutatsz hajlandóságot arra, hogy velem legyél.
Ezen a ponton vagy észhez tér, vagy elfogadja - ha az utóbbi, akkor időpazarlás volt a kapcsolatotok.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!