Hülyét csináltam magamból?

Mostanában sokat veszekszünk a barátommal!Elég gyakran idegeskedik és sajnos ő hajlamos máson levezetni a haragjá,amivel engem néha szörnyen megbánt!Keveset mosolyog,ritkán ölelkezik és puszilgat(amit én egyébként nagyon szeretek,a bújós típusba tartozom!Ma is nagyon megbántott,annyira hogy nem is mondtam semmit csak letettem a telefont, mert nem szerettem volna,ha tudja,hogy elsírtam magam!Nem vettem fel,de délután írt egy smst,hogy nagyon sajnálja és nagyon szeret!Én meg nem vettem fel,de elmentem hozzá,akármennyire is bántott még,mert meg akartam lepni és örömet akartam neki okozni!Eset,fáztam,szaladtam!De mikor kinyitotta az ajtót én arra vártam,hogy megölejen,de csak elmosolyodott és behivott!Nem örült nekem?Mire gondolhatott akkor?Nem volt szánalmas,hogy én mentem el hozzá?Elvégre csak a város másik felébe futtotam át miatta?Ti mit gondoltok erről?