Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Bolhából csináltam elefántot?
7 éve vagyunk együtt barátommal, együtt is élünk. Az elmúlt években csak veszekedtünk kb, egy dolog miatt: soha nem segített semmiben. Én többet dolgozom mint ő (én 12 órákat minden nap, ő 5-6 órákat 3-4x egy héten) és fáradtan hazaérve folyton az fogadott, hogy a lakás igénytelen, piszkos, büdös lelakott. Az életem kb a robotolásról szólt, semmi időm nem jutott magamra, plussz van egy kutyánk is, akivel csak én foglalkozom, pedig ő akart mindenáron kutyát.
Párom otthon ült, gépezett, játszott, elvolt haverjaival, kb remekül szórakozott, míg én süppedtem bele a depresszióba, szép lassan a monotonitástól, és mert minden az én nyakamba szakadt. Évekig tartó veszekedések után mostanra elértem hogy néha besegít, elmegy bevásárolni, nagy ritkán főz valamit... de az egészet olyan kelletlenül csinálja, felszínesen... és kb a hangulat is pocsék itthon azóta.
Ez, hogy bejárónőnek, takarítónőnek nézett éveken át annyira elvette az én kedvem is az egésztől, hogy szex se nagyon van/volt az utóbbi időben. Ő nem értette, miért változtam meg az "utóbbi időben", pedig annyiról volt szó, hogy minden nap fáradtra és fásultra güriztem magam, míg ő mosolyogva számolt be aról, hogy milyen jó a kedve, stb...
Szerintetek kibírhatatlan lennék emiatt? 25/n.
Szerintem teljesen jogos.
Mond el neki, beszéljétek meg, ha nem hajlandó kicsit változtatni a hozzáállásán, akkor meg lapát.
Amúgy, nincsenek nagy igényeim úgymond, csak egy általános szint, hogy a lakás ne ússzon a kutyapisiben, mert egész nap nem tudja 10 percre levinni, míg én dolgozni vagyok vagy hogy ne toronyban fogadjanak a mosatlanok, a széthajigált ruhák, a szemét a lakásban.
Most komolyan, emiatt lennék szemét házisárkány, mert én is szeretném némileg érvényesíteni az igényeimet, és ha valami zavar, azt megmondom?
Ezzel csak az a baj, hogy ha egy férfi semmilyen hajlandóságot nem mutat a házimunkára akkor nem is fog változni soha mert neki az a kényelmes komfortzóna, őt nem zavarja a lelakott lakás.
Nem vagy kibírhatatlan csak már besokalltál és ahelyett, hogy élnél, inkább robotolsz naphosszat mint egy rabszolga, nem csoda, hogy elment a kedved mindentől.
Hogy mi lenne a megoldás arra nem tudok válaszolni, talán beszélj újra és újra a pároddal erről, hogy vagy kiveszi ő is a dolgok egyenlő részét vagy akkor vége a dolognak amíg fiatal vagy mert találsz jobbat.
Miert vagy vele egyaltalan, ez nem hangzik szerelemnek, nem hangzik baratsagnak se.
Nem akarok durva lenne, de tudod minek hangzik?
Van egy pasi aki jol el van a kis eletevel, van otthon egy bejaronoje, akit allandoan megkurhat, nem kell neki erofeszitest tennie, mert a bamba no meg hagyja is, es sajat magat hibaztatja amiatt, hogy a pasija egy gyoker.
Most komolyan miert nem hagyod ott a fenebe? Mi a jo neked ebben a kapcsolatban? Az, hogy nem vagy egyedul?
Nyilván te is tudod, hogy a válasz egy hatalmas NEM, minden normális ember szerint.
Csakhogy ha a párod nem így gondolja, akkor leírhatjuk itt akár ezren is, hogy neked van igazad, attól ő még ugyanúgy le fogja szarni, hogy te is emberből vagy.
Az az igazság, hogy te is már az elején elszúrtad, egy hétig sem tűrtem volna ezt el, nemhogy hét évig :S
A férjem ha néha bénán vagy ügyetlenül is, de besegít a házimunkába, és önként, kedvességből. Amikor csak én dolgoztam, mire hazaértem, rend volt, és sokszor főzött is nekem egyszerűbb dolgokat. Szerintem ez a normális egy kapcsolatban: kölcsönösen figyelünk egymásra, és nem csak az egyik robotol meg szolgálja ki a másikat.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!