Mit tegyek van egy jó tanácsotok?

Egy nagyszerü 10éves kapcsolatnak lett vége illetve össze vagyok zavarva.

A párom 36éves én 30leszek...most léptünk volna a 10. évbe.

Én sajnos elhagytam magam a kapcsolatban és dagadt lettem illetve valahogy elvesztettem magamat ami nekem is és neki is kényelmes volt.

Két éve volt egy baleset a térdemmel, és a dagadtságom miatt bunkók voltak velem, ez a páromnál egy alapvetö változást váltott ki: sulyzózni kezdett, lefogyott, egészségesebben él és közben a karriere is nagyon beindutl. Mi mindíg egymásnak itt voltunk, nagyon sokat nevettünk, és nagyon szerettük egymást. Ezek az érzések nem változtak.

Az én párom olyan hogyha valamit a fejébe vesz akkor azt véghez is viszi...most nagyon jól nézki, jó pénzt keres és én is elkezdtem lefogyni, de sajnos tú késön...a párom kéréseit többször ignoráltam, és valahogy belesüppedtem a kapcsolatba de úgy hogy közben szinte istenítettem öt, ö lett az életem középpontja, lévén hogy külföldi miatta jöttem ki.

Az is gond hogy én nem vagyok az a nagy barátnözös típus és a páromat megijesztette hogy sokat voltam egyedül, sokáig nem is kaptam itt kint munkát és csak a négy fal között voltam.

Szóval nezés leírni a helyzetet, de két éve nagyon megváltozott a párom kivülröl is, és 10hónapja terhes lettem töle, nagyon örült a babának annak ellenére hogy nem volt tervbe mind a ketten örültünk és terveztünk de sajnos elvetéltem a 8. héten:(( ez megviselt minket de össze is forrasztott....a párom utánna egyoflytában arról beszélt hogy saját lakást, házat akar végre, és ebben az évben költözünk...

Az is gond hogy én frusztrált voltam magamtól és a végén amikor vidáman hazajött, akkor sokszor féltékeny megjegyzéseket tettem, vagy nem mutattam neki hogy mennyire örültem az örömének hanem mogorva voltam mert féltékeny voltam a sikereire.

A fogyást is szerinte nem olyan elánnal csina´ltam ahogy ö...

Elözö héten már láttam rajta hogy valami foglalkoztatja, aztán most hét közepén beszélt velem arról hogy kétségei vannak ami minket illet, hogy én vagyok-e az igazi neki...mert a megváltozott életébe valahogy nem férek bele illetve úgy érzi hogy amikor boldogan hazajön akkor én lehúzom...és most szombaton beszélgettünk az ágyban és arra jutott hogy szakít velem, mert szerinte annyira rávagyok fokuszálva hogy nem tesz jót nekem.

Azt mondja hogy ha velem marad akkor nem találok megint magamra, mert minden ami bennez izgatta elmúlt...viszont szeret, de így nem tud velem maradni amilyen most vagyok.

Én persze kértem hogy adjon még egy esélyt de sajnos nem tudtam meggyözni, mert már megígértem neki de sajnos nem tartottam a szavam hanem eltunyultam a dogokat illetöen csak úgy agam elött tolom . pl.: kérte hogy csináljam meg a jogsit és amikor összeszedtem rá a pénzt kérdezte hogy nem akarod megcsinálni én meg mondtam hogy áh majd ha nagyon kel....

Szóval szakított velem, de felajánlotta hogy, addig éljünk együtt és támogat anyagliag és érzelmileg is amíg végre megint a "régi én" leszek.

Azt mondta hogy eddig soha nem csalt meg, és nem fog idehozi nöket, de sajnos nem zárja ki hogyha egy nagyon fantasztikus valakivel találkozik hogy ne kezdene valami újba...viszont azt mondta hogy engem sem zár ki teljesen az életébeöl, de a változásokat amiket akarok azokat magamnak kell hogy akarjam és ha mint partner velem marad akkor nem fog sikerülni, de azt sem akarja hogy arra építsek hogy visszajön hozzám mert ha ´mégis megismer valakit akkor az engem összetörne és kihuzná a lábam alól a talajt és nem lennék képes véghez vinni amit elkezdtem, ezért csak mint barát tekíntsek rá..

Viszont azt sem mondta hogy lehetetlen hogy visszatér hozzám ha megtudom gyözni magamról, csak csináljak elöször valamit.

Igaziból nagyon friss a dolog...és a szívem legszívesebben kiszakítanám a mellkasomból és eldobnám hogy ne fájjon ennyire. Fáj ránézni mellette feküdni úgy hogy nem simogathatom, nem érinthetem ahogy szeretném.

Most beteg vagyok, betakargatott, csinált teát nekem, és itthon maradt engem ápolni buli helyett, és most additt enni mert két napja nem ettem semmit a szakítás óta, segít és támogat a terveimben....de azt mondta hogy ne építsek arra hogy visszajön hozzám...azt mondta hogy nem zárja ki de ne ez legyen a cél...

A családom otthon van, és olyan egyedül érzem magam.

Azt mondta a párom ill. ex hogy minden marad úgy ahogy eddig csak nem bújunk össze, nem szexelünk és nem csókoózunk...de számíthatok rá mindenben.

Van valami tanácsotok?

Mikor múlik el a fájdalom???