Legtöbbször milyen férfit választanak a nők, gyermekeik apjának?

Az én környezetemben a legtöbb nő nem választotta a férfit gyereke(i) apjának, hanem amelyiket rá tudta szedni még a legelején, amíg nagy szerelem volt, annak szült. Eközben semmit nem mérlegeltek, ennek köszönhetően nagy részük már egyedülálló szülő.

A fiatalabb nők talán kicsit jobban elfogadják az általad vázolt tutyimutyi, döntésképtelen, határozatlan férfitípust, de 30 felett már csak a nagyon önbizalomhiányos, kétségbeesettebb csajok akiknek minden mindegy, szerencsére ők kevesen vannak. Ki kell állni a párodért, különben egyedül maradsz.

"Mennyire fontos a nőknek, hogy a férfi mennyire ül szülei szoknyája szélén?"

Egy férfi legyen önálló, ne pedig anyuci pici fia.

"Zavarja a nőt, ha a férfi inkább a szülei mellett áll ki?

Milyen érzés az a nőnek ha ő a második és a férfi szülei az elsők?"

Az a "normális", hogy a fiókák idővel kirepülnek a fészekből és a saját fészkükben ők alapítanak családot. Ettől függetlenül nem lenne szimpatikus, ha egy férfi hanyagolná a szüleit ha ők normálisan nevelték, de én sem anyucihoz szaladok mindennel. Van saját véleményem is, az okos tanácsot meg szoktam hallgatni akárki mondja, de a véleményemet magamnak alakítom ki. Ezt a társamtól is elvárom.

"A nőknek mennyire szempont a férfi választásnál, hogy anyós és após milyenek? pl.: mindent megmondanak, hogy mi a legjobb, kioktatnak Téged és párod mintha 5 évesek lennétek."

Ezt nem tűrném. Én hagytam már ott férfit, amikor meghallottam, hogy az anyukája minden reggel átmegy hozzá és megcsinálja a reggelijét. Az volt az utolsó randink amikor ezt elmesélte.

Azután, hogy egy pár vagyunk, a saját családunk kell, hogy a legfontosabb, az első legyen neki és nekem is. Amellett álljon ki, akinek igaza van, de legyen képes megindokolni, hogy miért. Az egy plusz, ha szimpatikusak a szülei, de nem hozzájuk megyek feleségül, és nem is lesznek jelen folyamatosan az életünkben. Legalábbis nem volnék hajlandó elviselni, ha mégis úgy lenne. Van/volt nekik is életük, azt úgy intézték, ahogy akarták, és most már hagyniuk kell mást is érvényesülni.

De igazából ezek mind nem fontos dolgok. Az a lényeg, hogy hasonlítsunk a párommal annyira, hogy képesek legyünk csapatként működni, de legyünk valamennyire különbözőek, hogy kiegyensúlyozzuk egymást.